A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
vember 8-án éjfél után 1 órakor Perczel tehát megindította csapatait Friedau ellen. A varasdi hídhoz a Radetzky-huszárok fél századát rendelte, némi erőt hagyott Csáktornyán is, majd a Zrínyi-, Hunyadi-, szabolcsi és zalai zászlóaljakkal, a Miklós-huszárok két századával és 12 ágyúval megindult Burits ellen. Perczel hadijelentése szerint a szembenálló erők 4 század 27. (Piret), egyegy zászlóalj 13. (Wimpfen) és 51. (Ferdinánd d'Este), gyalogezredi, két század 1. (János főherceg) dragonyosezredi katonaságból és egy hatfontos ütegből állottak. A valóságban az ellenség ereje ennek csupán a töredéke volt; a 27. (Piret) gyalogezred 4. (Landwehr) zászlóaljából két század, a 13. (Wimpfen) gyalogezred két százada, a 9. vadászzászlóalj depot-százada és az 1. (János főherceg) dragonyosezred négy százada. Perczel előőrsei 4 órakor érték el Polstraut, 6 órára elűzték a település mögött állomásozó cs. kir. előőrséget, majd folytonos csatározás után érték el Friedaut. Perczel szuronyrohamot vezényelt; a balszárnyon a Zrínyi, középen a szabolcsi, a jobbszárnyon a Hunyadi zászlóalj indult rohamra. A zalai zászlóaljnak az utóvéd szerepe jutott, nem vett részt az ütközetben. Perczel csapatai vitézül harcolva foglalták el a várost, s űzték ki onnan Burits csapatait, majd a jól végzett munka örömével távoztak. Az ellenség vesztesége halottakban, sebesültekben és foglyokban — a vadász századot nem számolva — 54 főt számlált. Az ütközet reggel.hat órától délelőtt 11 óráig tartott; este hat órakor a sereg már Csáktornyán volt. Perczel sietségét magyarázza az a tény, hogy a varasdi és légrádi ellenséges erők bármelyik pillanatban elvághatták visszavonulási útját; a Murán pedig — a letenyei híd megsemmisülvén — egyedül Kottorinál kelhetett át. Ezért már az ütközetről szóló hadi jelentésében közölte az OHB-val, hogy amíg jelentősebb erősítést nem kap, kénytelen lesz feladni a Muraközt, s Letenyénél, Lendvánál és Molnárinál állást foglalni. 14 Perczel elhatározását tett követte; november 11—12-én Kottorinál és Letenyénél átszállította csapatait a Mura innenső partjára. Elhatározásának helyességét bizonyította az is, hogy a Letenyénél épített szükséghidat a víz az utolsó csapat átkelése után néhány órával elsodorta. Perczel három részre osztotta 6429 főnyi seregét. Lendvával szemben Gaál Miklós alezredes 1368 főnyi különítménye állott 6 ágyúval; ennek legnagyobb részét (1206 fő) a zalai önkéntes zászlóalj alkotta. Letenyénél, Perczel személyes vezetése alatt állomásozott egy 2604 főnyi egység 8 ágyúval, végül Molnáriban Gáspár András őrnagy parancsnoksága alatt 2439 fő, 5 ágyúval. Gaál Miklós alezredes dandáréban a zalaiak mellett egy század 4. (Sándor) huszárezred! lovas (114 fő) és a 4. félüteg 63 tüzére szolgált. Az előőrség terhes feladata tehát jobbára a zalaiakra maradt. Az őrszolgálat idejét Gyika igyekezett felhasználni a legénység fegyelmének megszilárdítására. Szinte másnaponta meg kellett tiltania az indokolatlan lövöldözést; de egyéb bűncselekmények sem voltak ritkák. A zászlóalj hadbíróságának büntetési jegyzőkönyve szerint november 19-től december 21-ig 10 esetben fordult elő elöljáróval szembeni engedetlenség, öt esetben felderített szökés, négy-négy esetben puska indokolatlan elsütése és részegeskedés, két esetben gyakorlatról való távolmaradás, egy esetben lázítás. A legénység egészségi állapotát jelzi, hogy Gyika november 13-án kénytelen volt elrendelni ,,a zászlóaljban elhatalmazott bujasenyveknek tekintetéből" a századok hetenként történő orvosi vizsgálatát.
