A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

A bizottmányi ülés után Oszterhueber József helyettes alispán azt javasolta Csánynak, hogy az első és második váltásból újból kiállított nemzetőröket még néhány napig ne engedjék haza, mert az lehangolólag hathatna a népre, s mert ezeknek is „demonstrációval némi hasznát" lehetne venni. Csányt ez a levél és a hadseregnél beállott kedvezőtlen változás újabb, módosító intézkedésre sarkallta. A Batthyány-kormány lemondásának hírét véve ugyanis a dunántúli magyar erők főparancsnoka, gróf Teleki Ádám kijelentette, hogy amíg az uralkodó nem szentesíti az újonnan felterjesztett magyar kormányt, ő és tisztikara nem hajlandók fegyveresen fellépni Jellaciccsal szemben; sőt, ha Csány nem gondoskodik csapatai ellátásáról, sorkatonáival együtt átmegy Jellacic táborába. Csány ezek után úgy érezte, nem számíthat a sorkatonaságra, s szükségmegoldásként ismét a népfelkelés és a nemzetőrség mozgósítását tartotta szükségesnek. Szeptember 15-én Keszthelyen írott levelében felszólította Zala megye közönségét, hogy egyrészt tegyen eleget Batthyány miniszterelnök szeptember 13-i felhívásának, tehát rendeljen el általános népfelkelést; másrészt az 1000 önkéntes kiállításán kívül „a gyakorlott nemzetőr-seregekből" minden járásban állítson ki egy-egy 200 főnyi századot, ezeknek adja át a már beszedett kincstári fegyvereket, majd indítsa őket Csány rendelkezése alá Sümegre. A már meglévő nemzetőr-zászlóaljakat, „jóllehet azok most elbocsájtattak, nem lehet mégis azokat feloszlottaknak tekinteni"; hanem szervezeti kereteik fenntartása mellett „ezek leendnének a népfelkelésben az irányadók és tisztjeik a vezetők". A rendelet szeptember 16-án már a Zala megyei bizottmány ülése elé került, s a bizottmány még aznap közölte Csánnyal, hogy felhatalmazta a nemzetőr-zászlóaljak parancsnokait, miszerint az első és második váltásokból azokat, „kik erőteljesek és a hadi foglalatosságok és bajok elviselésére képesek", kimozdítsák, a harmadik és negyedik váltásbelieket pedig készenlétben tartsák. A bizottmány esti ülésében már Csány azon levele is megérkezett, amelyben tudatta, hogy a sorezredi tisztikar — Teleki kijelentésével ellentétben — hajlandó Jellacic ellen harcolni. Ezért kérte a megyét, hogy „kebeléből annyi tiszta akaratú honfiakat" állítson ki, s küldjön a magyar táborba, amennyit csak lehet. A válságos napokban egymás után kiadott rendeleteknek meg is lett a hatásuk: ti. bekövetkezett a zűrzavar. A Gyika őrnagy parancsnoksága alatt összegyűlt zalalövői járásbeli nemzetőrség, mintegy 800 fő, szeptember 15-én Szentgyörgy völgyön leadta fegyvereit és feloszlott. Varga Lajos főszolgabíró szeptember 17-én jelentette Csánynak, hogy „a tisztviselők, kik buzgón kívánnak kötelességüknek megfelelni, nem tudják, a királyi biztosi, miniszteri, bizottmányi, legutoljára pedig zászlóalj kapitányi rendelethez" tartsák-e magukat, ö maga a nemzetőrség egészének és a népfelkelésnek a mozgósítását tartotta célszerűnek/' A szeptember 16-i bizottmányi ülés határozata értelmében a zalalövői járásbeli nemzetőröket 18-án ^smét össze kellett volna gyűjteni. Gyika őrnagy viszont inkább akadályozta, mint segítette e nemzetőrök összegyűjtését, s a szentgyörgy völgyei bíróhelyettes sem nagyon jeleskedett. Ettől függetlenül szeptember 20-án Zalalövőn összegyűlt vagy 600 (Gyika szerint 200) nemzetőr. Szabó főszolgabíró ezeket be akarta küldetni Zalaegerszegre, de Gyika nem engedte. Ö maga viszont benyargalt Zalaegerszegre, „és a szerdai választmányi gyűlésbe azt izente, egy megyehajdú által az l-ő alispánnak, hogy nyalja meg