A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
a seggit, és elnyargalván, Lövőn a nemzetőröknek azt mondotta, hogy elmehetnek haza, Egerszegről azt a rendeletet vette, s elmentek haza mind, s akik útban voltak is, visszamentek". Ezek után a zalaegerszegi járási nemzetőrök is eloszlottak. A bizottmány ugyan nagy indignációval vette tudomásul Gyika tettét, de már mit sem tehetett. Gyika ugyanis éppen az ellenkező utasítást kapta a választmánytól. Ö maga Csányhoz intézett jelentésében azt írta, hogy az első és második váltásbeli nemzetőröket még egyszer lehetetlen kiállítani, „részént mert már többször kiállítattak, részint mert a Mura-melléki tájékokban az illírek [horvátok — H. R.] sok károkat tettek [...] és így onnan hazulról] elmenni vonakodnak". Gyika tehát közölte Csánnyal, hogy a lövői járásbeli kiállítható nemzetőröket a zalaegerszegi járásbeliekkel fogja egyesíteni, s reméli, hogy e zászlóalj parancsnokságát Csány rá fogja bízni. A bizottmány így kész helyzet elé került. Ezért a szeptember 20—21-i bizottmányi ülés a következő, a helyzethez alkalmazkodó határozatot hozta: A tapolcai és szántói járásokból az első és második váltásbeli nemzetőrök már elindultak a táborba, rájuk tehát az e váltások mozgósítására vonatkozó határozatot alkalmazzák. A többi, zalaegerszegi, kapornaki és zalalövői járásra nézve pedig az önkéntes nemzetőrség kiállítására vonatkozó határozatot tartják érvényesnek. A muraközi járást közben a horvátok megszállták, tehát ennek a járásnak a fegyveres erejét a bizottmány kénytelen volt figyelmen kívül hagyni. A bizottmányi ülés alatt érkezett meg Csány újabb, szeptember 19-én Nagyvázsonyból írott utasítása, amelyben ismét az első és a második váltások kimozdítására szólította fel a megyét, s tudatta azt is, hogy Batthyány Lajos miniszterelnök felhatalmazása értelmében az így nyert erő parancsnokait ő fogja kinevezni. Egyben értesítette a megyét arról is, hogy Batthyány Horváth Vilmos alispánt bízta meg a megyében maradó nemzetőrség parancsnokságával és Zala megye kormánybiztosi posztjával. A bizottmány összesen 1350 önkéntes kiállítását határozta el; ez az öt, az ellenség által meg nem szállt járásban 270—270 önkéntest jelentett. Egyelőre persze csak 810 önkéntesre lehetett számítani, hiszen a tapolcai és szántói járásokban csak akkor lehetett megkezdeni az önkéntesek kiállítását, amikor azok kimozdított nemzetőrsége már visszatért a táborból. A bizottmány határozata azt is lehetővé tette, hogy a községek — ha maguk nem tudják kiállítani —, máshonnan fogadjanak önkénteseket. A toborzás által érintett három járásba a bizottmány „szakértőket" nevezett ki; ezek feladata volt a toborzás segítése, a felfogadottak felesketése és Zalaegerszegre küldése. Zalaegerszegen Farkas Endre polgári biztosnak és Handler István nemzetőr főhadnagynak kellett átvenniük az önkénteseket, s gondoskodniuk azok ellátásáról. Az önkéntesek begyakoroltatását Deák Lajos és Heisenberger nemzetőr századosokra és Sipos Ádám kiszolgált tizedesre bízták. A 18 kiküldött szakértőből később 7 került be a zászlóalj tisztikarába; a hat századosból négy, a hat főhadnagyból egy és a tizenhárom hadnagyból kettő. A bizottmányi ülés után Horváth Vilmos kormánybiztos és Gyika Jenő őrnagy megbeszélték a zászlóalj leendő tisztikarának névsorát, s azt szeptember 22-én Horváth a megerősítés reményében meg is küldte Csánynak. Horváth Gyikát vagy gróf Batthyány Károlyt javasolta a zászlóalj parancsnokául, de mivel a tisztikar eredeti névsorában Batthyány két fia is szerepelt, inkább Gyikát ajánlotta. Gyika sem volt szégyenlős: Csányhoz írott levelében kérte a
