Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703

te. 1695. szeptember 8-án Simoncsics János magiszter, magyar királyi ügyész, Realer András és rajtuk kívül még tizennyolcan kaptak tőle ilyen értelmű felhatalmazást.

518 De már két évvel korábban, 1693. március 2-án Parraghi Imre nemes is az ő megbízásából jelent meg a Zalaegerszegen tartott megyegyűlés előtt, hogy érvénytelennek jelentse ki azt az egyezséget, amelyet a bögötei nemesek, köztük a Hörcsöki család is, még 1648-ban kötöttek a Türjéhez tartozó erdők és legelők használatáról

519 Folnay Ferenc préposttal. 1689-ben, amikor váci püspök lett, Dvornikovits Mihály lemondott a felsőőrsi prépostságról. 1699-ben pedig, amikor Vácra átköltözött, győri stallumáról is lemondott. A türjei prépostságot azonban továbbra is megtartotta, arra hivatkozva, hogy temploma restaurálására sokat áldozott.

520 Erről sajnos közelebbi adataink nincsenek. Türjéről csak 1703-ban mondott le, amikor Batthyány Ádám gróf a prépostságot Schöllingen Ferenc perneggi apátnak adományozta. És ezzel, 176 év után, Tűrje ismét a premontrei rend kezére került. 12. A prépostság gazdasági viszonyai és vagyoni helyzete a 16—17. században A türjei prépostság vagyoni helyzete a 16. század derekán fokról fokra rosszabbodott és a század végére elérte a mélypontot. Csak a 17. század folyamán kezdett a helyzet valamelyest javulni, amikor a prépostság a kommendátorok kezére került. Ók a saját jövedelmük gyarapítása érdekében is igyekeztek az idegen kézre jutott javakat visszaszerezni, a meglevőkből pedig egyre nagyobb hasznot húzni. A prépostság középkori birtokai közül egyes részek még így is végleg elvesztek. Santich Mátyás prépost 1640 körül e romlás okait főleg abban látta, hogy amikor a veszprémi püspökök a türjei javadalmat megszerezték, sem az urbárium, sem a szükséges oklevelek nem voltak a kezükben. Hogy pontosan mely javak, milyen birtokok és hány jobbágy tartoztak a prépostsághoz, ezt a püspökök tiszttartói nem tudták és ezért kellőképpen nem is védelmezhették azokat. Az oklevelek ugyanis Sitkey Boldizsárnál voltak.

521 Ô egy ! részüket Hagymásy Kristófnak adta, más részüket pedig Telekessy Istvánnak, aki518 Csornai pr. lt. 111. cs. 5. sz. 519 Csornai pr. lt. 111. cs. 4. sz., 17. cs. 9. sz. 520 LANCZ K.: op. cit. p. 15. 521 Sitkey Mihály prépost a kölcsönvett 800 forint fejében a türjei prépostságot és annak jövedelmét 1569. június 12-én zálogba adta testvérének, Sitkey Jánosnak, valamint Kristóf és Gábor nevű fiainak. A birtokjogot igazoló okleveleket ekkor adta át nekik. 1574-ben Sitkey Gábor a maga és elhunyt nagybátyja, a prépost nevében pert is folytatott e birtokokért. A Santich prépost által említett Sitkey Boldizsár valószínűleg Sitkey Gábor fia. — Cf. Vasvári kápt. lt. Prot. 1569. no. 243. — Zalavári kvt. lt. No. 1705.