Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703
tői az okiratok a vasvári káptalanhoz kerültek letétbe. 522 A Hagymásy család tagjaitól hiába kérte vissza Santich prépost a hozzájuk került okleveleket, sohasem kapta meg azokat. így történhetett azután, hogy többek között a vasmegyei bányai birtok és a zalamegyei Vitenyéd teljesen idegen kézre jutottak és az elévülés folytán ott is maradtak. 523 A még megmaradt birtokok értékét erősen csökkentette az a körülmény, hogy nem volt, aki a földeket megművelje. A sok zaklatás, háborús pusztítás következtében a jobbágy lakosság száma erősen megcsappant, egyes helyeken pedig teljesen kipusztult. Az 1588-ban készült urbárium még Türjén 17, a szomszédos Apsán 13, Hetyefőn 5, Szentgróton pedig 3 telkes jobbágyot sorol fel. Tizenhat évvel később, az 1604. évi urbárium adatai szerint az egykori prépostságnak Türjén már csak 5 telkes jobbágya él, Felsőtürje, Hetye és Apsa teljesen lakatlanok és a szentgróti birtok is teljesen elhagyatott. 52/l Negyven évvel később már jobb a helyzet. Santich prépost földjeit Türjén 26, Szentgróton 7, Apsán 2, Batykon pedig 7 jobbágy művelte és ezen kívül még más jövedelmei is voltak. 525 A jobbágyok sorsa nem volt könnyű. Robottal, tizeddel és egyéb fizetségekkel tartoztak a mindenkori földesúrnak, eleinte a veszprémi püspöknek, utánuk pedig a kommendátor prépostoknak. Ezenkívül a töröknek is adóztak. A pénzt erre Santich prépost idejében úgy teremtették elő, hogy Szent Mihály napjától Szent György napjáig árulhatták saját termésű boraikat a prépost szabad kocsmájában. Az adó összegét nem ismerjük pontosan. A 17. század végén a szentgróti jobbágyok évi 25 forintot fizettek a török földesúrnak. 526 Hasonló lehetett a türjeiek kötelezettsége is. Állandó terheik mellett sokat szenvedtek a jobbágyok a szomszéd földesurak rablásai miatt. Egy-egy katonai beszállásolás után pedig gyakran sem embernek, sem állatnak nem maradt élelme a jobbágyportákon. Az egykori prépostsági birtokok sorsa a 16—17. század folyamán a következőképpen alakult. A szlavóniai Apatócz lakosai és telepesei, miután a veszprémi püspökök intézői nem törődtek velük, védelemért a körösi kapitányokhoz folyamodtak és ennek fejében önkéntes jobbágyokként szolgáltak nekik. Telekessy István prépost 1611-től kezdve megpróbálta visszaszerezni Apatóczot. Sok levelezés és utánjárás eredményeképpen 1628-ban neki is ítélték az ottani birtokot. Ennek ellenére a király 1634-ben Apatóczot a zágrábi jezsuitáknak adta és 522 1635-ben Eszterházy Miklós nádor utasította ugyan a vasvári káptalant, hogy a Telekessy István által letétbe helyezett birtokjogi okleveleket adja ki Santich Mátyás türjei prépostnak, de úgy látszik, hogy a prépost ezeket mégsem kapta kézhez és ezért mondja őket elveszetteknek. — Cf. Vasvári kápt. lt. Fasc. E. No. 4. 523 Diplomatarium Strigoniense. torn. I. p. 291. — Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. no. 111. 524 O. L. Urbaria et Conscriptiones. Fasc. 46. No. 75., Fasc. 60. No. 58. 525 Csornai pr. lt. 108. cs. 1. sz. — A prépostsághoz tartozó birtokokon élő jobbágyok létszámának változásairól, a lakott és lakatlan porták számának módosulásairól: vide: Zala Megyei Helytörténeti Lexikon adatait az egyes helységeknél. r,2C Csornai pr. 11. 110. cs. 3. sz., 111. cs. 6. sz.
