Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703

E kisebb ügyek mellett sokat kellett pereskednie is a prépostnak. Részben ő emelt vádat a prépostság megkárosítói ellen, részben őt perelték be a saját fegyelmezetlen alattvalóinak garázdaságai miatt. Sokáig elhúzódott a jánosházai nemesek elleni per. 1667. november 25-én Varga György, Szabó András és Szaczki György, a prépost türjei szabad hajdúi, a prépost sok hízóból álló kondáját makkoltatták a türjei erdőn, a Gálos és Katás tavak környékén, a peresztegi partos út mellett, amikor gróf Kéri Ferenc, Zichy Pál, Viczay János és Czernel István, számos jobbágyukkal együtt, rájuk törtek, a kondát elhajtották a vasmegyei Jánosházára, ott azután megosztoztak a zsákmányon. A támadás alkalmával az egyik pásztort agyonlőtték, a többieket pedig karddal megsebesítették. Prodinszky prépost ezért a támadókat beperelte. Kérésére Nádasdy Ferenc országbíró 1668. január 13-án helyszíni vizsgálatot és tanúkihallgatást rendelt el. A vizsgálatot Guary Lajos királyi megbízott és Hegyessy Márton vasvári kanonok, mint káptalani kiküldött vezették. Február 5-én Szombathelyen, 7-én Türjén, 8-án pedig a támadás színhelyén, összesen 50 tanút hallgattak ki. Megállapították, hogy a kérdéses erdő a türjei határhoz tartozik, a jánosháziak tehát türjei területről hajtották el a sertéseket. Az út mellett, szélről a második fán, ahol még ott függött a megölt pásztor öve, kereszttel jelölték meg a nyilkosság helyét/'

85 A per azonban lassan haladt. Tárgyalását maga az országbíró, Nádasdy Ferenc tiltotta meg. Mivel azonban ő időközben meghalt, —• a Wesselényiféle összeesküvésben való részvétele miatt 1671. április 30-án kivégezték — a prépost újból megpróbálta, hogy az ügyet a holtpontról elmozdítsa/'

86 Mivel özv. Ráttky Györgynéről időközben kiderült, hogy hét jobbágya részt vett a jánosházi nemesek akciójában és az osztozkodásból ő is kivette a részét, a prépost 1672. március 4-én ellene is vádat emelt. Ráttkyné május 9-én a vasmegyei alispán előtt a maga és a jánosházi nemesek nevében tiltakozott a vád ellen és azt állította, hogy a hely, ahonnan a kondát elhajtották, nem türjei, hanem peresztegi határ és nem Zala, hanem Vas megyében van. Előzőleg a Magasy Miklós szolgabíró előtt megjelent nemesek szintén kijelentették, hogy amíg a prépost azt az erdőt magáévá nem teszi, sem a sertéseket, sem a fegyvereket, sem az egyéb elvett holmit nem adják viszsza.

487 Az ügybe most már Lipót császár is beleszólt. Értesült róla, hogy a prépost és a jánosházi nemesek között folyó per tárgyalását június 20-ra tűzték ki. De mivel a per eldöntése Vas és Zala megyék határának pontos megállapítását is szükségessé tette, ebben pedig a nádor, vagy annak helyettese illetékes, ezért június 17-én a császár utasította a vasmegyei alispánt, hogy a tárgyalást halassza el mindaddig, amíg a Magyar Kamara pontos információkat szerez és annak alapján a határkérdést eldönti. Október 15-én viszont 485 Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. no. 111. — Ibid. Alm. I. lad. 29. mo. 75.. E. — Vasvári kápt. lt. Ecclesiastica et familiäres. Fasc. F. No. 50. — Ibid. Fasc. E. no. 5. 486 SZILÁGYI Sándor: A magyar nemzet története, torn. VII. p. 282. 487 Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. na 111. — Csornai pr. lt. 110. es. 12. sz.