Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703

lottak, a bíróság az említett tizedeket a püspöknek ítélte, Santich prépostot pedig az elvett tizedek visszaadására kötelezte. Amikor a prépost az ítéletről tudomást szerzett, durva szavakkal gyalázta a püspököt. Emiatt ismét perbe idézték/'

33 Bár tiltakozott az ellene emelt vádak miatt, a per tovább folytatódott. Kisdy Benedek esztergomi helynök elrendelte, hogy azokat az esztergomi, győri és veszprémi egyházmegyés papokat, akik Santich prépost ügyében vallomást akarnak tenni, ki kell hallgatni és a vallomásukról készült jegyzőkönyvet az esztergomi szentszék elé kell terjeszteni/'

34 A püspök és a prépost azonban nem várták meg a per bizonytalan kimenetelét, hanem a jószomszédi viszony helyreállítása érdekében vitás ügyeiket 1641. május 24-én kölcsönös megegyezéssel zárták le. Az egyezség szerint a püspök, amennyiben a birtokában levő ítéletlevél alapján a prépost juhaiból többet hajtatott el kártérítés címén, mint amennyit az utóbbi két esztendőben a tized kitett, azt visszaadja. A tizedszedést az elkövetkezendő években Alsótürjén mellőzni fogja. A prépost törekszik a sértésért a püspököt kiengesztelni s ezt írásban is megteszi. Az ezévi bárány tizedet átengedi neki s a jövőben is igyekszik a püspök kedvében járni. Lósy Imre esztergomi érsek a prépost kérésére és jogainak védelmére az egyezségről oklevelet állított ki.

435 A legtöbb kellemetlenséget a prépostnak a Hagymásy család tagjai okozták. Szinte állandó volt közöttük az ellenségeskedés. Hiába kérte tőlük a prépost a prépostság birtokaira vonatkozó okleveleket, nem adták ki neki. A prépostság jövedelmei közül is többet a maguk javára foglaltak le. A szentgróti vám lefoglalásával évi 200 forinH jövedelemtől fosztották meg a prépostságot. Legalább ugyanennyi kárt okoztak azzal, hogy engedély nélkül vágattak a saját részükre épületfát és tűzifát a prépostság erdeiben. A prépost embereit is többször bántalmazták. Juhász Balázs nevű jobbágyát Hagymásy István elfogatta és négy hónapig szigorú börtönben tartotta. Végh András, aki a türjei kolostorban gyalogos katonai szolgálatot teljesített, 1637. március 1-én békésen szemlélődött a szentgróti vásárban, amikor Hagymásy János ráküldte Tóth István nevű szabadosát. Ez, ura parancsára, a türjei katonát elfogta, dárdáját és lőporos szaruját elvette, őt magát a szentgróti várba hurcolta, ahol sok súlyos testi gyötrelmet kellett kiállania. Csak másnap engedték szabadon, 100 forint váltságdíj ellenében. A prépost panaszát a zalamegyei bíróság Szentgróton tárgyalta, s 1639. december 14-én hozott ítéletet. Hagymásy Jánost 25 márka pénzbüntetésre ítélték. Az összeg fele a bíróságot, másik fele a felperest illette. Ezen felül fejváltság címén még 40—40 forintot kellett fizetnie a sértett Végh András és földesura, a prépost részére/'

36 A tárgyalás folyamán, december 12-én Hagymásy János ezekkel a szavakkal fenyegette meg a prépostot: ,.Te pap, addig veszekedel velem, bizony meghiggyed, ha meg nem szűnöl, ha soha Magyarországot nem látom is,- által esem rajtad." A prépost a fenyegetést nem hagyta annyiban, hanem a következő megyegyűlésen, 1640. február l-jén Sümegen becsületsértésért beperelte Hagymásy Jánost. Ugyanakkor emelt panaszt amiatt is, hogy Hagymásy és két jobbá433

Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. no. 111., 112. A. 434 Csornai pr. lt. 109. cs. 6. sz. 435 Csornai pr. lt. 109. cs. 5. sz. 43u Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. no. 80.