Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

I. AZ ALAPÍTÁSTÓL 1569-IG

szüntetnie a hiteleshelyi tevékenységet. Tény az, hogy 1351 után Türjén kiállított oklevélről nincs tudomásunk.

101 4. A kolostor belső és külső élete a 13—16. században A 13. század második és a 14. század első felében, mint láttuk, a türjei prépostnak és konventjének egyik jelentős feladata volt a hiteleshelyi teendők ellátása. De tevékenységük nem merült ki csupán ebben. Hiszen ez a munka nem adott állandó elfoglaltságot és nem is ez volt a fő feladat. A rendalapító Szent Norbert a „vita mixta"-t élte, mely egyesítette magában a szigorú szerzetesi életet a gyakorlati lelkipásztori munkával. A premontrei rend szintén az alapító nyomdokain haladt. A rend tagjainak célja nem csupán önmaguk megszentelése volt a szerzetesi élet gyakorlatai által, hanem ugyanakkor mások megszentelődéséért is dolgozniuk kellett. A türjei premontreiek is erre törekedtek. Egy kolostor életének kettős arculata van. Az egyik a belső, lelki élet képét mutatja. Értékelés szempontjából ez áll az első helyen. A másik arculat: a kolostor külső élete, elsősorban a gazdaságban végzett munka, mely a szerzetesek anyagi szükségleteit van hivatva biztosítani. A türjei kolostor belső életéről alig van emlékűnk. Rövid utalások, odavetett megjegyzések, a szövegben elrejtett félmondatok beszélnek csupán a szerzetesi élet hétköznapjairól. De ez más kolostorok életében is általában így van. A belső, lelki élet célja nem az evilági dicsőség. Ezért nem tartja fontosnak, hogy a kívülállók, vagy az utókor tudomást szerezzenek róla. Az írásos emlékek közül elsősorban a kegyes adományokról szóló oklevelek emlékeznek meg a kolostorban folyt lelki munkáról. így pl. a vasvári káptalan 1254. október 17-i oklevele beiktatja a prépostságot a batyki birtokba, melyet Ákos özvegye, Dénes bán nővére adományozott „a Boldogságos Szűz Mária türjei egyházának és a premontrei rendi testvéreknek, akik ebben az egyházban élnek és Istennek szolgálnak."

102 De más oklevél is Istennek szolgálóknak — „deo famulantes" — nevezi a türjei kolostor szerzeteseit."

103 Mégha az oklevélformulában is megtalálható ez a két szó, akkor is a szerzetesi élet lényegét fogalmazza meg. E két szóban benne van a szerzetes élete, a kolostorba lépés pillanatától a halál percéig. E két szó jelenti a szerzetesi fogadalmak vállalását, a rendi szabályzatok megtartását. A keresztény tökéletességre való állandó törekvést. Az egyéni istenszolgálat mellett a közösség istentiszteletére vonatkozólag is találunk egy-két szavas utalást az oklevelekben. 1393. január 3-án a Szentgróti és Béry család tagjai ismételten odaajándékozzák Barabásmalmát a türjei egyháznak, „... és azoknak, akik ott most és mindig az Isten dicséretét 101

A premontreiek hiteleshelyi működéséről lásd még: HORVÁTH A.: A csornai konvent hiteleshelyi működése. Keszthely, 1943. — KUMOROVITZ B.: A leleszi konvent országos levéltárának története. Levéltári Közlemények. 1932. pp. 223—255. 102 Z. O. I. 27. 103 Z. O. I. 291.