Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
I. AZ ALAPÍTÁSTÓL 1569-IG
zengik. . . m Isten dicséretét zengeni — „deo laudes decantare" — ez a kifejezés elsősorban a szerzetesek közös zsolozsmaj ára vonatkozik. De tágabb értelemben jelenti az összes istentiszteleti cselekményeket. És ez az értelmezés is helytálló, mert a „cultus liturgicus", az istentisztelet fényének emelése a premontrei rendnek kezdettől fogva egyik sajátságos törekvése volt és ma is az. I0;) A másik nagy rendi cél a ,,zelus animarum", a hívek lelki gondozása. 10!i Ennek eredményes megvalósítását a pápák különböző kiváltságok megadásával is igyekeztek előmozdítani. 107 A lelkipásztori munka buzgó végzése tette a rendet magyar földön olyan népszerűvé, mely vetekedett a későbbi koldulórendek népszerűségével. 108 Ez a munka Türjén is folyt, középpontja volt a prépostságnak ma is fennálló szép Árpád-kori temploma. 109 A 14. század első felében a pápai tizedszedők jegyzékei a türjei plébániáról is megemlékeznek. A plébánia Belső Tűrje néven a zalai főesperesség sümegi kerületéhez tartozott. 110 Ebből az időből két plébános neve ismeretes. 1333-ban Márton, 1335ben pedig János nevű pap volt Tűrje plébánosa. Feltehetően a rend tagjai voltak. 111 A 16. század derekán, 1550-ben Márton türjei prépost egyben Tűrje plébánosa is volt. 112 A premontrei kolostorok élén a prépost áll, akit a rendtagok választanak. Ez Türjén is így volt a középkorban. Csak a 16. század elején, 1518-ban került sor arra, hogy Fegyverneky Ferenc sági prépost elnökletével megtartott tartományi káptalan választott prépostot Tűrje számára, mivel a kolostor addigra már elnéptelenedett annyira, hogy nem volt az érvényes választáshoz elegendő számú szerzetese. 113 Mint említettük, Tűrje a csornai prépostság filiája volt, a csornai prépostnak tehát atyaapáti jogai és kötelességei voltak Türjével szemben. így az első türjei prépostot ő nevezte ki. A későbbiek során pedig az új prépost választásánál neki kellett elnökölnie. A rendi statútumok szerint a kolostor fegyelmén is őrködnie kellett, ezért évenként vizitációt kellett tartania a filiában. Hogy e vizitációkat megtartotta-e, nincs róla feljegyzésünk. Ezenkívül az atyaapát hozzájárulására volt szükség például a nagyobb, rendkívüli kiadások esetében, vagy az olyan vitás anyagi ügyekben, amelyekből a prépostság104 Z. O. II. 259. 105 Directorium Spirituálé Ordinis Praemonstratensis. Averbodii, 1959. p. 35. 106 Ibidem p. 48. — Cf. BALANYI Gy.: A szerzetesség története, p. 160. 107 Cf. III. Ince és IV. Márton pápák bullái. Szövegüket közli OSZVALD F.: Adalékok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez. Művészettörténeti Értesítő. 1957. pp. 236—237. 108 HÓMAN—SZEKFÜ : op. cit. torn. I. p. 390. 109 GEREVICH Tibor: Magyarország románkori emlékei. Bp., 1938. pp. 65—66. 110 ORTVAY Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején, torn. I. p. 294. 111 Mon. Rom. Ep. Vespr. torn. II. pp. 67., 75., 416. Márton pap 2 garast, János pap 17 széles dénárt fizetett pápai tized fejében. Hogy ; rendtagok voltak-e, a forrás nem közli. 112 „Item in ista vicaria est quedam prepositura Thyrle vocata ordinis Premonstratensium, quam habet nunc quidam Martinus presbiter, qui tenetur intrare ad sinodum. Idem quoque tenet plébániám" — Egyháztört. Emi. torn. V. p. 457. 113 DL. 101, 820 (Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. no. 112. M.)
