Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785

február 27-én benyújtott jelentése hű képet ad a premontreiek lelkipásztori munkájáról. 724 Azt írja a jelentésben, hogy bár közel 60 éves, a plébános funkcióit egyedül végzi. Mint prépost, egy személyben földesúr és plébános is. A vi­lági és egyházi joghatóságot egyaránt gyakorolja. Plébániai templom Türjén nincs, csupán a monostor, melyben a pre­montreiek 1184-től 1527-ig, alapításuktól kiűzetésükig háborítatlanul szolgál­ták az Urat. A templomot a premontreiek építették gót stílusban. Ma, vagyis 1737-ben részben romos. Oldalfalában vasrács mögött van az Oltáriszentség őrzési helye és a szent olajok helye, fölötte kőbe vésett dátum: 1478. A plé­bánia működésének bizonyítéka. A türjei egyház tehát nem egyszerű java­dalom, hanem a préposti méltósággal van egybekötve, mellyel, más premont­rei monostorokhoz hasonlóan, a lelkipásztori munka kötelezettsége is együtt jár. Külön plébániaépület emelése, vagy káplánlakás építése nem indokolt, mert helyesebb ha a lelkipásztor, még ha világi pap is, a monostor falain belül lakjék, nem pedig kint egyedül. Így kívánja ezt a rend törvénye és így volt ez szokásban az elődök alatt is. A rend fennállásának idején nem is törekedett senki arra, hogy világi pap plébánost hozzon Türjére, mert az egyházi és hazai törvények úgy kí­vánják, hogy ugyanabban az egyházban egyidejűleg ne legyenek különböző rítusok és szokások. Márpedig a premontrei rendnek saját misekönyve, bre­viáruma, rituáléja és szertartásai vannak, melyek nemegyszer eltérnek a ró­maitól. Ennek illusztrálására lapszéli jegyzetben megemlíti azt az esetet, amikor egy alkalommal a premontrei rendnek nagy ünnepe volt, szentségki­tétellel és búcsúkkal, ugyanakkor az 1736-ban Acsády püspök által Türjére küldött világi plébánosnak gyászmisét kellett mondania, mellyel a szentbe­szédet és a körmenetet is zavarta. 725 A lakosság számának gyarapodása miatt és a növekvő lelki igények ki­elégítése érdekében Walthum prépost, mivel kisegítőnek újabb rendtársat nem kapott, a sümegi ferences zárda atyái közül hívott segítséget, főleg a nagyobb ünnepek, vagy a húsvéti gyóntatások idején. A türjeiek ezzel meg voltak elégedve, sőt írásban kötelezték magukat, hogy ha a prépost, a meg­állapodásban szereplő nevezetes napokon a maga kocsiján elhozatja és asz­talánál vendégül látja a ferences atyákat, akkor a város részéről a házaspá­rok évenként 2 napot, a külön kenyéren élő özvegyasszonyok pedig 1 napot fognak szolgálni. Az 1737. november 5-én aláírt megállapodásban a város magyar és né­met lakossága a következő stóladíjszabást is elfogadta: 1. A két kisebb harang meghúzásáért nem fizetnek, csak köteléről gon­doskodnak. 2. Esketés: 1 forint. 3. Keresztelés: 1 máriás, vagy 28 és 2/8 dénár. 4. Avatás: 1 garas, vagy 5 dénár. 724 Csornai pr. lt. f. 119. no. 7., 9. 725 1736. ápr. 14. — július 25. között keresztelt: „Michael Zakariás Parochus Tür­jensis".

Next

/
Thumbnails
Contents