Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785

ván, felszólította őket, hogy amikor mint Ordinarius hozzájuk érkezik, ahhoz méltó módon fogadják. A vizsgálat alkalmával adjanak számot a végzett lelkipásztori munkáról, sokat hangoztatott kiváltságaikat pedig megfelelő okmányokkal igazolják. Két nap múlva, október 12-én meg is jelentek Türjén a püspök küldöttei. Parraghy László zalamegyei főszolgabíró felmutatta Mária Terézia királynő levelét, melyben a püspököt a kánoni látogatás megtartására szólítja fel. P. Vencel piarista pedig magának a püspöknek a látogatást előkészítő és azt bejelentő levelét mutatta be. A két címzett, P. Mad j era Péter hradischi kanonok, mint adminisztrátor és P. Lébényi János csornai kanonok, mint plébános, azt válaszolták, hogy a királyi levelet tisztelettel olvassák, a püspököt pedig mint vendéget szívesen látják, ha leereszkedik hozzájuk, de a vizitációt nem engedhetik meg. Egyrészt azért sem, mert a plébánia a kiváltságos premontrei rendé, ők pedig a rend jogait a tőlük telhető módon védelmezik. Másrészt a püspök csak a saját egyházmegyéje látogatására van felhatalmazva, Tűrje pedig, a Pázmány Péter vezette zsinaton összeállított lajstrom szerint a győri egyházmegyéhez tartozik.

630 A püspök ennek ellenére megtartotta a vizitációt. Azt is kierőszakolta, hogy harangzúgással fogadják és a látogatás végén püspöki áldást adott. Az adminisztrátor természetesen jelentette a dolgot a prépostnak, aki november 18-án Győrött járván, a győri püspökkel is megtárgyalta az esetet. Gróf Zichy Ferenc püspök rosszallását fejezte ki a veszprémi püspök eljárása miatt, mellyel az ő jogait is sértette. Mivel akkor éppen Bécsbe készült, úgy határozott, hogy visszatérése után fog írni ebben az ügyben a veszprémi püspöknek.

640 Nolbek Rafael prépost sem hagyta annyiban a dolgot, hanem utasította az adminisztrátort, hogy a jövőben a vizitációt senkinek meg ne engedje, hanem az illetőt utasítsa őhozzá. Sőt a kánoni látogatásról szóló értesítést se fogadja el. Közben pedig leveleket írt a hradischi atyaapáthoz és a rend római prokurátorához, hogy tanácsukat és támogatásukat kérje. A hradischi atyaapát, Vaclavik Pál 1746. november 16-i válaszában ellenállásra buzdította a prépostot és felsorolt néhány érvet, amelyek a püspöki vizitáció megtartása ellen szólnak. Hivatkozott a Szent Kongregáció 1620. április 28-i döntésére, mely kifejezetten állította, hogy amikor a tridenti zsinat a 7. ülés 8. fejezetében és a 25. ülés 11. fejezetében, a kiváltságos plébániai egyházak látogatásáról szól, ez nem vonatkozik az olyan szerzetesi templomokra, melyekben a lelkipásztorkodást maguk a rendtagok végzik. IV. Ince pápának, a premontrei rend kiváltságait összefoglaló bulláját is mellékelte hiteles másolatban. Hozzátette még, hogy a rend kiváltságait Rómában 1703. június 22-én, tehát a tridenti zsinat után, újból megerősítették és ez nyomtatásban is megjelent. A csornai prépost november 12-i levelére 19-én válaszolt és folytatta érveit. Kijelentette, hogy az esztergomi érsek jogát a rendi templomok látogatására nem ismeri el Türjére és Csornára vonatkozóan, mivel az érsek a ,ií9 Csornai pr. lt. f. 121. no. 22. ,;

''

n Csornai pr. lt. f. 121. no. 19.