Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785

azokat a tizedeket vette bérbe tőle, amelyek ez ideig a püspök jövedelmét képezték a prépostság földjei után. Ezeket is csak azzal a feltételezéssel, hogy valóban a veszprémi püspököt és nem a prépostságot illetik. A püspök végül elállt a per folytatásától, miután erre a közben préposttá előlépett Pintár Adalbert levélben is kérte őt. Lemondott az eddig püspöknek járó tizedekről a prépost javára mindaddig, amíg a monostor a régi állapotába visszaállítva fel nem épül. Viszonzásul kikötötte, hogy a prépost ezentúl nemcsak Tűrje város, hanem a körülötte levő Dabronc, Nyavalád és Tekenye falvak, mint filiálisok lelki ellátásáról is köteles gondoskodni.

573 Pintár Adalbert tekintélyét nem kis mértékben emelte az a körülmény, hogy az eddigi, bármikor elmozdítható adminisztrátorból éppen ezekben az években lett véglegesen türjei prépost. Schöllingen Ambrus perneggi apát és konventje 1718. június 4-én egyhangú határozattal neki adományozta a türjei prépostság javait és jövedelmeit, hogy ezzel élete végéig biztosíthassa a saját tisztességes ellátását. A javadalom elnyerése ellenében Pintár Adalbert kötelezettséget vállalt, hogy kifizeti a perneggi apátságnak azt a 4000 forintot, amely összegért annak idején Schöllingen Ferenc apát Türjét a Batthyány családtól megszerezte. Mivel ezt az összeget a saját javaiból előteremteni nem tudta, engedélyt kapott arra, hogy 2000 forintot törvényes kamatra kölcsön vegyen Zalabéri Horváth Ferenctől. A prépost a kölcsönt július 27-én vette fel és alig két év múlva, 1720. április 25-én már vissza is fizette.

574 A javadalomhoz préposti cím és infula is járt. A türjei infulát azonban a perneggi apát egy korábbi adományozása folytán Saurer János bécsi kanonok, latin nevén: Joannes Saur de Corte viselte. Pintár Adalbert ezért a türjei helyett először a horpácsi prépost címét kapta meg. Ez eddig a perneggi apát címei közé tartozott, de lemondott róla Pintár Adalbert javára. Mindez természetesen a Batthyány család tudtával és hozzájárulásával történt. Az új horpácsi prépost kinevezését a perneggi apát és konventje felterjesztésére VI. Károly császár 1718. június 27-én erősítette meg. Amikor pedig a türjei préposti cím birtokosa meghalt, Schöllingen apát 1721. augusztus 10-én a türjei javadalom mellé az infulát is kedvelt adminisztrátorának adományozhatta, érdemeiért és lelkipásztori buzgóságáért. Az adományozáshoz egyúttal a császári jóváhagyást is megkérte. A premontrei rend részéről Marián strahovi és Vince klosterbrucki apát, mint a rendtartomány általános helynökei, 1722-ben szintén elismerték Pintár Adalbertet teljes jogú prépostnak és prelátusnak.

575 Bár az új prépost még 1718-ban, a horpácsi cím elnyerésekor írásban vállalta a Batthyány család türjei alapítványi miséinek elvégzését, néhány hónappal később írt levelében mégis arra kérte a perneggi apátot, hogy szerezzen Rómából felmentést e misék végzésének kötelezettsége alól. Kérését azzal indokolta, hogy a Batthyány család szándékára végzendő heti három csendes mise és a kántorböjtök alkalmával mondandó énekes gyászmise 573 Csornai pr. lt. 112. cs. 10., 12. sz., f. 142. no. 17. — Batthyány lt. Tűrje 144/11. — Csornai pr. lt. f. 1. no. 23. 574 Batthyány lt. Tűrje 144/7. — Csornai pr. lt. 112. cs. 1. sz. 575 Csornai pr. lt. 1. cs. 23., 24. sz. — Batthyány lt. Tűrje 144/8., 144/11. — Regesta monasterii St. Lamberti O. S. B. torn. I. p. 959.