Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Németh József: Művelődés és irodalom Zala megyében a XVIII-XIX. század fordulóján

A magyar írók körében is növekvőben volt Festetics hírneve. Támogatta — kezdetben legalábbis — a Magyar Minerva könyvkiadói vállalkozást, Péteri Takács József, Csokonai Vitéz Mihály, Görög Demeter, Rájnis József, Virág Benedek, Rumy Károly György, Verseghy Ferenc, Kulcsár István, Kis János műveinek megjelentetését. Üdvözlő versekkel köszönti Virág Benedek, Baróti Szabó Dávid, Csokonai, Kovács József, Berzsenyi, Kisfaludy Sándor, Horváth Ádám, Dukai Takács Judit, Bárány Boldizsár. A korszak irodalmi életének legfontosabb irodalmi dokumentumgyűjteményéből, Kazinczy levelezésének köteteiből mégis ellentmondásos, sok, jobbára kedvezőtlen vonásból összeálló Festetics-kép bontakozik ki. E kettősség máig is befolyásolja Keszthely urának, irodalmi szerepének megítélését. Érdemes tehát az okok feltárását megkísérelnünk. A Graeven huszárezred tisztjeként elsőként Festetics, másodikként a Martinovics mozgalom majdani vértanúja, Laczkovits János aláírása szerepel azon az 1790-es beadványon, melyben kérik, hogy a magyar sereg a maga országában tartassék, magyar tisztek magyar nyelvű vezénylete alatt. Vizsgálat indul ellene, fogságra ítélik, büntetésből Németalföldre osztják be szolgálattételre. Végül sikerül leszerelnie, de négy év múva a jakobinus per vádlottjainak kihallgatása során az ő neve is többször szóbajött. 1797-ben Zala megye közgyűlésén a nemesi felkelést elrendelő királyi rendelkezést ellenzők egyik vezetője. A vizsgálat Festeticset is elmarasztalja: „. . .ki amaz illetlen felirat tartalmát nyilvánosan szőnyegre hozta, felolvasta s annak szerkesztése végett összejött ama rendellenes bizottságban elnökölvén azt a jegyzőnek tollba mondta, őt, mint az 1797. april 12-én meghiúsított felkelés egyik részesét elkövetett bűnének büntetéséül csász. kir. kamarási méltóságától megfosztottnak és fejedelmi székvárosunkból kitiltottnak nyilvánítjuk."

95 Látván, hogy a politikában kudarcot vallott, energiáját, anyagi lehetőségeit a kultúra támogatására fordította. Jó évtizedig néha teátrális eszközökkel is igyekszik megszerezni az udvar kegyeit, távol tartja magát a politikai gyanúba keveredett hajdani eszmetársaitól. Erre az elhatározásra több intő példa figyelmeztethette. 1796-ban Batthyány Alajos ellen is vizsgálat indult, s csak hűségnyilatkozat után úszta meg dorgatóriummal. A rövid időre le is tartóztatott Barcsay Ábrahám évekig nem térhetett haza erdélyi birtokára. Zalában még a század első évtizedében is nyomozás indult, mert a Festeticcsel együtt elmarasztalt Spissich Jánost halála után versben búcsúztatta Horváth Ádám. Utóbbinak korábban kiadott verskötete is tilalmi listára került, feltehetően az elítélt Kazinczyt magasztaló versekért. Kazinczy is maga jegyezte fel Batsányi versének kéziratára: „magam vágtam le az utolsó sort, még akkor az árnyékától is rettegvén: abban a sasnak körmei voltak említve." Ezekre gondolva nem biztos, hogy egyetértéssel, de mindenképp megértéssel olvashatjuk Festeticsnek Kisfaludy Sándorhoz írt vallomását: ,,Az él jól, helyesen, aki visszahúzódik, és nem mutatja ki igazi énjét." 95 Közli: Bátorfi Lajos: Adatok Zalamegye történetéhez. V. Nagykanizsa, 1878. 16. 1.