Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Németh József: Művelődés és irodalom Zala megyében a XVIII-XIX. század fordulóján

kor még semmiképp sem nemzeti elkötelezettségéről, legfeljebb gáláns ka­landjairól volt ismert. Még semmi jel nem mutatott arra, hogy Széchényi Ferenc visszanyelt idulatai majd fiában törnek ki, eget kérve és alkotó szen­vedéllyé fegyelmeződve. Alighanem Horváth e költeménye a legkorábbi Széchenyi-vers: Széchényit lobogó szent tüzivel teli (Mellyel Lobkovitzon lángola) képzeli Benned, mint veri el annak, hazánk javát Ostromló hatalom szavát... Légy a köz Nagy-Anyánk gyámola, légy merő Oszlop, támogató bástya, segéd erő Egytül szeszt kap ezer néha, s erőt cserél mint a mágnesezett acél... Hogy a vers abban az időben némileg többet is jelentett, mint a mai, kései olvasónak, arra bizonyíték megjelenésének története is. Már a szerző halála után nyolc évvel, 1828-ban, amikor a benne foglalt jövendölés kezdett valóra válni, a kéziratot Deák Ferenc küldte el Vörösmarty Mihálynak. A kísérő levélből megtudjuk, hogy más Horváth kéziratok is vannak Kehi­dán. S hozzáfűzi: „Ha csakugyan közleni fogod azt, és ha a törvényes feje­delem kiejtést is el törlő cenzúra Lobkovitzon s a vett kulcson itt fenn nem akad, csak arra kérlek, hogy mind az én nevemet, mind a versezet túlsó ol­dalán lévő Csány László barátomét hallgasd el. 94 (A Kehidával szomszédos faluban, Zalacsányban lakó Csány Lászlóról, a szabadságharc későbbi mi­niszteréről, 1849-es vértanúról van szó.) A vers nem is jelent meg a Szépliteraturai Koszorúban, majd csak 1831­ben közölte a Felsőmagyarországi Minerva, Fenyéri Gyula közvetítésével. Az említett néhány példa, sejtés inkább csak arra figyelmeztet, hogy még e témakörben is érdemes alaposabb kutatást folytatni. VIII. Az 1780-as években Horváth Ádám révén Balatonfüred, a következő fél évtizedben — főleg a szabadkőművesség hatására — Zalaegerszeg, majd kö­zel negyedszázadon át a Festetics György által felvirágoztatott Keszthely lesz e régió irodalmi szándékainak egyik éltetője. Tíz iskolája, mezőgazdasá­gi tanintézete, könyvtára, meginduló nyomdája, művelt, tollforgató tanárai, plébánosai, földesurának sokoldalú érdeklődése eredményeként alkalmas le­hetett volna a magyar Weimar szerepére — ahogy azt Berzsenyi Dániel is megálmodta. A közeli Sümegen Kisfaludy Sándor, Niklán Berzsenyi, Nagy­bajomban Sárközy István és Horváth Ádám (utóbbi 1811 után Petrikeresztú­ron), Csurgón Nagyváthy János jelenthette mindehhez a tágabb környeze­tet. 94 Deák Ferenc levele Vörösmarty Mihályhoz 1828. nov. 9-én. Vörösmarty Mihály levelezése 1. kötet. Kiad. Brisits Frigyes Bp. 1965. 261. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents