Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Hadnagy Róbert: A nagykanizsai Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör története

Bizonyára jeges zuhanyként érte a tagokat a távolmaradás. Talán éppen akkor más, érdekesebb rendezvény volt a városban. Mindenesetre a kisszámú közönség nem fukarkodott a tapssal, amikor azt az öt tagot köszöntötték, akik negyven éven át tagjai voltak és maradtak a ZMK-nak, névszerinti dr. Villányi Henrik, Csizmadia Vilma, Bóér Gusztávné, Kaán Irma, özv. Árvái Adolfné. A vezetőség és elsősorban Barbarits Lajos nem kedvetlenedett el, új öszszejöveteli formát talált —• megőrizve az addigiakat — a Szerdai Társaság elnevezésű vitafórumot. „A város közönségének irodalom és művészet iránt érdeklődő meghívott elitjét foglalja magában. Míg a vasárnapi liceális előadások a szélesebb értelemben vett közművelődési program lebonyolítására szolgálnak, addig a Szerdai Társaság a komolyabb tudományosság, a részletekbe elmélyedő irodalmi és művészeti kérdések szolgálatában áll.. . Van tehát a nehezebb és mélyebb kultúrának is közönsége Nagykanizsán."-'

1 A szerdánkénti „elit"-összejöveteleknek azonban csak az első néhány alkalommal volt sikerük, ahogy az kiderül az 1937-es közgyűlés főtitkári jelentéséből. Pedig igazán érdekes, az értelmiséget érintő témákat feszegettek az összejövetelek alkalmával. Lássunk néhány kiragadott példát az összesen 19 alkalommal meghirdetett szerdai vita-estek témáiból: A férfi szellem és a női lélek harca; Forma és lényeg a művészetben; Schopenhauer, az •— optimista; Tudunk-e magyarul beszélni?; Magyar-e és művészet-e a cigányzene?; stb. Ezekkel a kérdésekkel 1936—1937 között foglalkoztak. A háború érezhető közelségben volt, a gazdasági válság fokozódott. A Zalai Közlönyben Barbarits így számolt be a Szerdai Társaság és vita-estjeinek megszűnéséről, közölve azt, hogy esetenként csak 5—10 ember érdeklődött, a ZMK tagjai pedig egyáltalán nem: „.. .annál több volt azonban a kritikus és gáncsvető, akik messziről könynyűszerrel bírálták a Szerdai Társaság munkáját és sohasem keresték abban a jószándékot, sohasem adták hozzá a minden rögtönzésnek kijáró türelmet és jóindulatot. Igy azoknak, -akik sohasem próbálták meg a személyes munkájukkal, hogy mi az: rendezni valamit, mi az: egy Kör egész életét állandóan ébrentartani.. . — azoknak sikerült elérniük, hogy még az én lobogó kedvemnek is szárnyát szegték, s jövőre a vita-délutánok rendezését már nem vállalom."

20 Másik érdekes, izgalmas kísérlet is történt a ZMK munkájának kiszélesítése érdekében — sajnos az anyagiak hiányában meghiúsult. Glatz Oszkár (1872—1958) festő alapötlete nyomán egy kéthónapos nyári művészeti tábort akartak létrehozni és nyaranként rendszeresen működtetni Nagykanizsa mellett, tehetséges, szegény fiatalok részére. Az ötlet megvalósulása esetén egy kiválasztott kanizsai fiatal költségeit a ZMK fizette volna. Az elképzelés csak terv maradt megvalósítására nem került sor. ~> Zalád Közlöny 1936. január 10. 3. p. 3 Zalai Közlöny 1937. május 8. 2. p.