Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Hadnagy Róbert: A nagykanizsai Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör története

Ugyanebben az időben országos sajtóorgánum foglalkozott Nagykanizsa háború utáni kulturális fejlődésével. Helyi szerző — Hegyi Lajos

27 — tollából közölt a Varoskultúra című folyóirat terjedelmes összefoglalást a város oktatási és művelődési intézményeiről és a kulturális szféra egyéb összetevőiről. A ZMK-val foglalkozó részt idézem: ,,A f. évben fennállásának 40. évfordulóját ünneplő Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör állandóan tevékenyen vesz részt a városnak mindennemű hazafias, irodalmi és művészeti mozgalmában. A Körnek kebelében külön dalárda és zenekar is működik. Fennállása óta rendszeresen tart a téli hónapokban tudományos és ismeretterjesztő előadásokat és az előadói emelvényen nemcsak helyi szakembereket, hanem országos nevű kiváltóságokat is gyakran megszólaltat. Az elmúlt ciklus folyamán az iskolán kívüli népművelés keretében a következő előadás sorozatok voltak: A Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Körben volt 24 szabadlyceális előadás. . ."

28 A ZMK tevékenységének színesítésére szolgáló kísérletek ellenére, 1939 szeptemberétől mindinkább csökkent — természetesen — az érdeklődés. Bár még folytak a hagyományos vasárnapi liceális előadások és ott próbálkoztak az aktualizálással (Muraköz, Felvidék, Erdély „visszatérése" ürügyén) jelentős közönségsikert nem értek el. Ehhez hangot kellett volna változtatniuk, de nem akarták. A ZMK egy bizonyos fokon túl nem tudta követni az „idők szavát." Baloldalra való lépésről — ismerve a tagság társadalmi hovatartozását — nem lehetett szó. Ugyanakkor nem választották a másik végletet sem. Megmaradtak a harmincas évek közepén megfogalmazott célkitűzésüknél: „Munkánkban, a vele százfelé ágazó gondok és gátlások közepette egyetlen cél vezetett bennünket: — minél erősebb gyökeret minél mélyebbre ereszteni a magyar őstelevénybe. Ennek a gyökérnek a kultúra minél több szálával kell erősre összefonódnia, hogy belőle minél terebélyesebbre nőhessen a magyar műveltség termőfája. Olyan terebélyesre, hogy árnyékában minden magyar lélek menedéket találjon a csüggedés tikkasztó óráiban. Olyan terebélyesre, hogy dús koronáját lássák odaát is, túl a Mura ezüst szalagján lakó testvéreink és láttán ne feledhessék el soha, hogy a magasabb szellemiség vonzóerejével hívja, várja őket ez a föld. Ennek a fának a magyar kultúra dacos életereje a gyökere. Törzse: az egymásba fogott száz meg száz kezünk ereje. Minden ága: igazságért könyörgő imádsággal az ég felé nyújtózkodó hitünk. Minden levele: a magyar földbe visszatérő és a magyar földből újra feltámadó erők szimbóluma. Minden virága: kincsünk, amit szeretni, óvni, ápolni kell, mert mindannyiban a holnap csírái ébrednek."

29 27 Hegyi Lajos 1918 óta állt városi szolgálatban. 1930-ban választották az állam- és jogtudományi oklevéllel rendelkező doktort polgármester-helyettes főjegyzőjévé. A ZMK társelnöke volt. Egyoldalas, fényképpel illusztrált életrajzát közli: Benedek Rezső: Zala Aranykönyve. A mi értékeink. Nagykanizsa, Gutenberg és Délzalai ny., 1938. 11. p. 28 Hegyi Lajos: Nagykanizsa kultúrája. = Városkultúra. Városfejlesztési és idegenforgalmi folyóirat. 8. évf. 1935. 4—5. sz. 62. p. 29 Barbarits Lajos főtitkári beszámolójának részlete. = Zalai Közlöny 1936. május 21. 3. p.