Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Hadnagy Róbert: A nagykanizsai Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör története
A Zenei Szemle cikkét rövid szerkesztői előszóval közölte a helyi újság. A felháborodott válasz nem sokat késett. Csak részleteket idézek a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör elnöksége aláírással megjelent válaszból: „.. . a vagdalkozások nem is annyira a Körnek, mint ilyenhez, hanem sokkal inkább egyes, a közért és a kanizsai kultúráért évtizedek hosszú sora óta lelkes odaadással dolgozó személyekhez vannak adresszálva. Hogy az Irodalmi Kör három évtizednél hosszabb működése mit eredményezett Nagykanizsa zenei és dalos életében azt Vannay Jánoson kívül mindenki tudja Nagykanizsán. Az Irodalmi Körből indult ki 33 esztendővel ezelőtt Nagykanizsának addig a nyilvánosság számára nem létezett zenei és dalosélete ... Azt meg csak nem vitatja senki, hogy Magyarországnak ma egyetlen megyéje Zala, ahol a megyei dalosélet ekkora intenzitásával és eredményességével találkozunk ... És vájjon (sic!) a zene kultiválása csak azoknak a privilégiuma, akik azt művészi régiókban tudják gyakorolni? Mert abból, hogy a műkedvelés csak a semminél ér többet, arra a megállapításra kellene jutnunk, hogy minden házban, ahol zongora, hegedű vagy egyéb hangszer van, ott egy-egy művésznek is kell lennie ... A zeneiskola kiáll az ország nyilvánossága elé és önmagát állítva Nagykanizsa kultúréletének fokusába (sic!) értéktelennek nyilvánít minden zenei és dalos működést, ami a zeneiskola falain kívül kér teret magának és nem viseli magán annak hivatalos értékjelzését." 18 Az ellentétek aztán elsimultak, olyannyira, hogy Vannay János már 1930ban a ZMK zenei szakosztályának az elnöke és ugyanő a nagykanizsai Szimfonikus Zenekar karnagya is. 19 Eddig még nem esett szó a ZMK képzőművészeti tevékenységéről. Tárlatok szervezésével, adás-vételek lebonyolításával foglalkoztak a művészeti osztály tagjai. A tárlatokon szereplő helyi művészek művészettörténeti jelentősége igen csekély, elég, ha a nevükkel, jelzésszerűen említést teszünk néhányukról a kiállítások időrendjében: Gőber Árpád, Faragó Márton, Wagner Géza, Éber Anna. Egy jelentős kortárs festőket felvonultató, egy hét időtartamú kiállítás megszervezését sikerült elérniük 1930-ban. Május 5-én volt a nyitás napja, a megnyitó beszédet a 60 kiállított mű közül néhánynak az alkotója, Pécsi Pilch Dezső tartotta. Ö volt egyébként a kiállító művészek közül — a két nagykanizsait leszámítva — a legkevésbé ismert. A kiállításon résztvevő festőművészek: Csók István, Glatz Oszkár, Fényes Adolf, Koszta József, Kunfy Lajos, Szőnyi István, Vaszary János, Vass Elemér. A két helyi festő: Noll József, Ketting Ferenc. A kiállítás egy országos sorozatnak, a Szépművészeti Kiállítások Magyar Mesterek Műveiből (SZKMMM) negyedik része volt. A kiállított képeket még egy éves részletfizetési kedvezménnyel is meg lehetett vásárolni. 20 Zalai Közlöny 1927. december 6. 2—3. p. Nagykanizsa zenei életének egyik nagyon fontos tényezője volt, de még ma is az a Szimfonikus Zenekar. Történetét dolgozza fel Gábor Jenő: A nagykanizsai Szimfonikus Zenekar története 1920—1980. Zalaegerszeg, Megyei Művelődési Központ, 1985. 211. p. Zalai Közlöny 1930. május 5. 8—9. p.
