Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Foki Ibolya: Adatok a zalai nyomdászat történetéhez

kor Markbreiter Jakab nyomdájának elárverezése szóba kerül, beadvánnyal fordul a helytartótanácshoz, amelyben kő- és könyvnyomda működtetésére kér engedélyt. A folyamodvány mellékleteiből sok mindent megtudhatunk az ifjú pályakezdőről. Az egyik 1357-ben Stuttgartban kiállított okirat leír minden jót, amit csak el lehet mondani egy fiatalemberről. Az ottani könyvkereskedők véleménye szerint Wajdits József nemcsak a könyvkereskedés különböző ágazataiban tapasztalt szakember, hanem irodalmi tudása is minden várakozásnak megfelel. Ügy a német, mint az angol és francia irodalmat tökéletesen ismeri és az üzleti életben való jártassága révén alkalmas bármilyen vezetői állás betöltésére. Nagykanizsa Város Tanácsa pedig ugyanakkor feddhetetlen, erkölcsös életéről tesz tanúbizonyságot. Kérvénye beadásakor mind ő maga, mind a városi tanács többek között azzal érvel, hogy Markbreiter műhelyének elárvezerésével a város nyomda nélkül marad, ha nem sikerül olyan egyénnek megvásárolnia, aki megfelelő engedéllyel rendelkezik annak birtoklásához. Ezért feltétlenül szükségesnek tartják a folyamodványban foglaltak figyelembe vételét.

67 Nincs kimondva, de érezhető, hogy Wajdits Józsefet tartják egyedül alkalmasnak az ilyen jellegű feladatok további ellátására. 1860 decemberében tehát potenciális vevőként kezelik az ekkor 28 éves könyvkereskedőt. 1861 januárjában kapja meg Wajdits József a kedvező választ, a helytartótanács lehetővé teszi számára egy kő- és könyvnyomda felállítását. Mint láttuk, Markbreiter Jakabnak sikerült megmenekülnie az árverezéstől, nem kényszerült munkájának beszüntetésére, a nyomda ezután is működött. Wajditsnak tehát rögtön fel kell mérnie a helyzetet: meg tud-e élni két nyomdász egy vidéki városban? Kezében az engedéllyel úgy dönt, hogy belekezd a vállalkozásba. Ha nem sikerül, még mindig megmarad a könyvkereskedése. Kezdetben — mivel Markbreiter berendezését mégsem veheti meg — nyilván a megfelelő gépek beszerzésével van elfoglalva. 1862 elején viszont már arról értesülünk, hogy lapot kíván alapítani. Valószínűleg ezzel akarja — Mark breiter konkurenciája mellett — nyomdája fennmaradását biztosítani. Maga az ötlet nem rossz, hiszen a nagy kiterjedésű megyében csak Keszthelyen jelenik meg egy hetilap és Balatonfüreden Győrök György ad ki egy időszaki újságot, a Balaton-Füredi Naplót. Sem a megyeszékhelynek, sem az ekkor már közel 10 000 lakossal rendelkező Nagykanizsának nincs sajtóorgánuma. Az eredményesség érdekében a szomszédos Somogy megye olvasóközönségét is meg akarja nyerni. Nem tudjuk azonban, tisztában volt-e vele, hogy az önkényuralom szigorú sajtócenzúrájának körülményei között milyen nehéz lesz tervét megvalósítania. A megyei önkormányzatok felszámolása után az új főispánoknak kiadott utasítás egyik legfontosabb feladatukká teszi a megyén belüli közcsend, rend és biztonság fenntartását. A helytartótól 1862. február 10-i keltezéssel kiküldött körlevél felhívja a figyelmet az 1852. évi sajtórendtartás szabályainak megfelelő alkalmazására. Emellett a közigazgatás fő teendői közé sorolja ,,a sok oldalról fölizgatva tartott kedélyállapotoknál fogva" a sajtórendőrség 67 ZML. IV. 176. b. 163/1861.