Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Foki Ibolya: Adatok a zalai nyomdászat történetéhez

Nagykanizsán 18-an, Csáktornyán — Strausz Sándor felügyelete alatt — 6-an dolgoznak nála. A munkaidő mindkét helyen kilenc óra.^ Ha röviden értékelni akarjuk Fischel Fülöp tevékenységét, azt mondhatjuk, hogy egy megbecsülésre méltó nyomdász sikeres pályaképe áll előttünk. Vállalkozó kedvben, lelkesedésben és kockázatvállalásban láthatjuk, hogy nem volt hiány. Az önkényuralom fojtogató légkörében az elődje magatartása által „megbélyegzett" nyomdát zavaros pénzügyekkel és valószínűleg csekély anyagi fedezettel veszi át. Bár a gépek rámaradnak, a fenntartáshoz szükséges további feltételeket nehéz körülmények között neki kell megteremtenie. Először könyvkiadással próbálkozik, majd rövid ideig fennálló vagy időszaki lapok nyomtatásába kapcsolódik be. 1873-ban meri vállalni a Zala c. újság megindítását egy olyan városban, ahol már 1862-től létezik helyi sajtó. A korra jellemző, hogy lapok jelennek meg és tűnnek el az idő süllyesztőjében egyik napról a másikra. Óriási szervezőkészség, propaganda, megbízható szerkesztők és munkatársak kellettek ahhoz, hogy ez is ne jusson erre a sorsra. A könyvkereskedés és könyvkötészet önmagában nem jelenthet biztos egzisztenciát egy vidéki városban. Kiváló üzleti érzéke rávezeti, hogy a nyomdai munkát, a lapkiadást, valamint a saját és mások hasonló termékeivel való kereskedést össze lehet kapcsolni. Könyvkötészetének felügyeletével pedig kiadványainak külső formátumát is ellenőrzése alatt tartja. Mindig tudja, hogy a megyében leginkább polgárosult város olvasóközönségének mire van szüksége. Amikor Nagykanizsán mindez már meghozza a maga eredményét, ugyanezt megvalósítja Csáktornyán is, igazodva az ott élő emberek ízléséhez, igényeihez. Bátran belemegy minden új kezdeményezésbe, de ugyanakkor felelősséggel végzi munkáját. Mindez rugalmas gondolkodásmód, bizalom, a szakma mély ismerete és naprakész tájékozottság nélkül nehezen érhető el. Tudását és tapasztalait a századforduló után fiára, Fischel Lajosra hagyományozza. ID. WAJDITS JÓZSEF — IFJ. WAJDITS JÓZSEF A zalai nyomdászok bemutatását érdemes egy másik kanizsai nyomdász, Wajdits József pályájával folytatni. Zalában ő a korszak első olyan nyomdásza, akinek technikai felszerelése nem a korábbi időszakból származik, bár apja, Wajdits János szintén a könyvszakmában dolgozott. 1832-től könyvkereskedése és könyvkötészete volt a városban. Az üzlet vezetését fia — trieszti, gratzi, bécsi, laibachi és stuttgarti bizonyítványokkal a kezében — 1858-ban veszi át.

00 1860 novemberében, amiU5 ZML. IV. 404. b. 3066/1875. Magyar nyomdászok évkönyve 1901. Bp. 1900. 100—119. p. li(i

Lendvai Anna: Nagykanizsa ipara 1848—1867. között. In.: PAB-VEAB Értesítő 1978. A Dunántúl településtörténete III. 1848—1867. Székesfehérvár, 1978. (továbbiakban Lendvai) 172. p. Zalamegye, 1892. szeptember 25. ZML. IV. 176. b. 163/1861. '