Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Foki Ibolya: Adatok a zalai nyomdászat történetéhez

az Önkormányzat 1 éves fennállása idején Tahy Gyula 700,— Ft évi fizetést kap. Ezt az autonómia fölszámolásával a helytartótanács megszünteti."

1 Eddigi kutatásaink alapján úgy tűnik, hogy a provizórium ideje alatt nem kötnek állandó szerződést Tahyékkal, de az összes nyomtatvány szükségletet náluk rendelik meg. Ez viszonylagos anyagi biztonságot jelent a családnak, a megye pedig — más nyomda hiányában — rájuk van utalva. 1862-ben a megyei főszámvevő — a főispán figyelmébe ajánlva — vagyontalan, családos embernek nevezi Tahy Gyulát, aki 7 gyermek atyja és csak a mesterségéből él.

20 A nyomdai munkákból származó kimutatható bevétele 1862-ben 458,— Ft 70 krajcár. Hiába nincs azonban a megyeszékhelyen másik nyomda, Tahy Gyulának keményen meg kell küzdenie vállalkozása fennmaradásáért. A tisztiszék pl. 1862. június 2-án elrendeli az egyes járásokban szükséges adókönyvek összeírását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy az egyes szolgabírákhoz tartozó területek népessége maga válassza meg, hogy melyik nyomdából kívánja beszerezni a hiányzó adókönyveket.

21 Már az összeírás elrendelése előtt megérkezik Pestről Heckenast Gusztáv ajánlata: a 7 évre szóló adókönyvek darabját 5 krajcárért hajlandó kinyomtatni. Tahy Gyula ezt megtudva rögtön jelentkezik a megyénél és közli, hogy ő ugyanezeket az adókönyveket 4 1/2 krajcárért, 100 ezerén fölüli megrendelés esetén pedig 4 krajcárért elkészíti. Egyúttal azt is bejelenti, hogy olyan nyomdával rendelkezik, amely „mindennemű nagyobb munkákat teljesíteni képes."

22 Ennek ellenére nem kap nagyobb mennyiségű megrendelést, összesen 5573 db-ot kérnek tőle. Ha beletekintünk az 1870-es népszámlálás adataiba, kitűnik, hogy ez egyáltalán nem sok. A lakosság létszáma ekkor 333 237 fő. A házak száma: 50 117. Láthatjuk, hogy az 5573 db adókönyv még akkor is kevés, ha figyelembe vesszük, hogy az összeírás később történt, hiszen minden lakóépület után kellett fizetni adót.

2:i A járások lakossága főként arra hivatkozik, hogy a korábbi években éppen elegendő mennyiséget kapott, s ha netán elfogyna, akkor is beszerezhetik a zalaegerszegi cs. kir. adóhivatalnál. Felvetődik azonban az is, hogy Ramazetter Károly veszprémi nyomdász 20 Ft-on túli megrendelés esetén 3 krajcárért (1 1/2 krajcárért olcsóbban) szállítja az adókönyveket, postai viteldíjat sem kér, így inkább nála célszerű beszerezni az említett nyomtatványokat.

24 Konkurenciát tehát nemcsak egyes pesti, fejlettebb technikával rendelkező nyomdák jelentenek, amelyek vidékre is megpróbálják tevékenységüket kiterjeszteni, hanem a szomszéd megyékből érkező ajánlatokat is ellensúlyozni kell, nem beszélve a Balatonfüreden és Nagykanizsán működő nyomdákról. 19 ZML. IV. 259. b. Zala vármegye tisztiszékének iratai (továbbiakban : IV. 259. b.) 1862. jún. 2. 1977. sz. -° ZML. IV. 250. 3899/1862. -'ZML. IV. 259. b. 1862. július 14. 2680. sz. 22 ZML. IV. 259. b. 1862. június 2. 1977. sz. 2:1 Döme Géza: Zala megye 1870. évi népszámlálásának eredménye Zalaegerszeg, 1871. A házadóról: Országos Törvény- és Kormánylap 1850. XXVIII. darab 397. sz. rendelet. 21 ZML. IV. 259. b. 1862. júl. 14. 2680. sz.