Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Foki Ibolya: Adatok a zalai nyomdászat történetéhez
A helyben lakás azonban mindenképpen kedvező. A megbízhatóság, gyorsaság és pontosság nyilvánvalóan fontosabb a megyei hivatalok számára, mint az esetleg olcsóbb, de a megyeszékhelytől távolabb élő nyomdászok munkája, akiknél még a szállításra is várni kellene. 1862 novemberében pl. Tahy Gyula már készíti az 1863. évi újoncozási nyomtatványokat, holott még az 1862 márciusában elkészítettekért sem kapta meg a pénzt. Ezt a helytartótanácsnak kellett volna utalványoznia. Addig is amíg ez ügyben intézkednek, a házi pénztárból előlegezik az összeg felét. 25 Tahy Gyula egyik folyamodványában meg is jegyzi: „Én nem gazdagulási szándékból, hanem keserves kenyérkeresetből folytatom üzletemet, mely ha egy hatodik megyebeli nyomdász által megszoríttatni engedtetik, akkor üzletemet kénytelen vagyok megszüntetni, s szegény családomat végínségre juttatni." 2 '' A műhely fenntartásának gondját hamarosan Tahy Gyulánénak kell magára vállalnia. 1863 elején második férje is meghal, a nyomda ezután az ő nevén szerepel. Ekkor veszi fel a Tahy Rozália nevet, leánykori nevén Szabó Rozáliának hívták. Nehézségeit enyhíti, hogy 1865. június 21-én szerződést kötnek vele az év hátralévő részére. Ennek értelmében minden, a megye által kibocsájtott körrendeletet 780 példányban, saját költségén kinyomtat. Ezenkívül kikötik, hogy az év folyamán szükséges ügykezelési nyomtatványokat is elkészíti, valamint minden más, előre meg nem határozható, alkalmilag adódó megrendelésnek is eleget tesz. Ez utóbbiakhoz a megye biztosítja a szükséges papírmennyiséget. Mindezeket késedelem nélkül „minden magán munkálatot félretéve, csinos alakban, tiszta betűkkel" kell előállítania. Mulasztás esetén pénzbírsággal sújtják. Ennek fejében fél évre 800,— Ft fizetést kap, amit 133 Ft 33 1/3 krajcáros részletekben havonként utalnak ki neki. A szerződés feltételeinek kialakításakor Somogy megyének ugyancsak 1865-ben Bittermann Edével kötött egyezsége szolgált mintául. 27 Hiába van az ónban a folyamatos munkát garantáló, hivatalos pecséttel ellátott dokumentum a most már családfenntartóvá vált nyomdásznő kezében, a helytartótanács a többszöri felterjesztés ellenére sem engedélyezi a meghatározott évi fizetést. Ugyanakkor a megye sem tudja ezt saját költségvetéséből fedezni, mivel az „irodaátalány" címén engedélyezett összeg nagyon szűkre van szabva (1866-ban pl. 5550 — Ft). Ebből kell többek között a hivatalos helyiségek fűtésének, világításának, a tisztviselők irodaátalányának költségeit biztosítani. A problémát úgy oldják meg, hogy a házi pénztárban egy külön alapot hoznak létre „nyomdaköltségek" címen. Ezt a megye községeire lélekszámuk arányában kivetett összegből szándékoznak fenntartani, mondván, hogy minden egyes községnek érdeke, hogy a fölsőbb hatóságoktól érkezett, valamint a megye által hozott rendeleteket, utasításokat pontosan, kellő időben nyomtatott formában megkapja. 100-on aluli lélek25 ZML. IV. 250. 3899/1862. 26 ZML. IV. 259. b. 1862. jún. 2. 1977. sz. 1862-ben tudomásunk szerint nem 6, hanem 4 nyomdász működött a megyében. 27 ZML. IV. 404. b. 7953/1867.
