Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Foki Ibolya: Adatok a zalai nyomdászat történetéhez
ják az összes népességnek (437 116 fő). Dél-Dunántúlon ez 5,1%, Magyarországon 6,1% 14 Zala megye tehát még 1900-ban sem éri el az 1870-es dél-dunántúli és országos átlagot. A megye iparszerkezetében az első két helyen még mindig a ruházati (4163 vállalkozó 36,9%) és élelmiszeripart (1307 vállalkozó 11,6%) találjuk. A harmadik helyet a vas- és fémipar (1219 vállalkozó 10,8%) foglalja el. A sokszorosító- és műipar 31 vállalkozóval (0,3%) az utolsó előtti helyen áll. Ez utóbbiak közül 14 dolgozik a nyomdaiparban. 1 "' Láthatjuk, hogy nyomdászaink még a XX. század küszöbén is szinte figyelmen kívül hagyhatók, olyan jelentéktelen a szerepük a megye iparstruktúrájának alakításában. 1860-tól 1900-ig — jelenlegi adataink szerint •— összesen 23 nyomdatulajdonossal találkozunk a megye területén. A továbbiakban l-l példával megpróbáljuk érzékeltetni a legsikeresebb nyomdászok tevékenységet. TAHY GYULA — TAHY ROZÁLIA A vizsgált korszakban Tahy Rozáliáé a megye területén legrégebben fennálló nyomda. 1841-ben alapítja első férje, Strohmayer György. 1 '' akinek elhunyta (1854. június 14.) után az özvegy feleségül megy Tahy Gyula nyomdászhoz (1856. január 28.). Tahy Gyula 1857. június 27-én kap iparengedélyt. 1 ' 1889-ig Zalaegerszegen Tahyéké az egyedüli vállalkozás ebben az iparágban. Csak ekkor jelenik meg az első konkurens Breisach Sámuel személyében. 18 A folyamatos munkát a megyei hatóságok biztosítják. 1861-ben, 14 T. Mérey: Dél-Dunántúl ip. tört. 68—69. p. A százalékszámításokat a 242. és 246. p. táblázatai alapján végeztük. A Magyar Szent Korona országainak 1900. évi népszámlálása. (Harmadik rész) _ Bp., 1907. 127. p. 15 A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. (Ötödik rész) Bp., 1906. 119. és 184. p. '"Zala Megyei Levéltár (továbbiakban ZML) IV. 404. b. Zala vármegye alispánjának iratai. Közigazgatási iratok (továbbiakban: IV. 404. b.) 4521/1874. 17 Nóvák László szerint 1848-ban kerül Tahy Gyula kezére a nyomda. (A nyomdászat története V. 1801—1867. Bp., 1928. 78. p. valamint Nyomdászatunk 500 esztendeje 118. p.) Véleményünk szerint ez nem lehetséges, mivel az abszolutizmuskori sajtóstatisztikákban egészen 1852-ig szerepel Strohmayer György mint tulajdonos. [ZML. IV. 151. A zalai cs. kir. megyehatóság iratai, (továbbiakban IV. 151.) 1852. VI. C] Strohmayer halálának és az özvegy házasságkötésének (ZML IV. 435. Zala vármegye felekezeti anyakönyvi másodpéldányainak levéltári gyűjteménye. Zalaegerszegi róm. kath. anyakönyvek: halálozások 1854, házasságkötések 1856), valamint Tahy Gyula iparengedélye kiadásának (ZML. IV. 250. Zala vármegye főispáni helytartójának elnöki iratai (továbbiakban: IV. 250.) 234/1863. dátuma is ellentmond ennek. 18 A Magyar Könyvészet 1886—1900. [szerk.: Petrik Géza, Bp., 1908. (továbbiakban: Petrik 1886—1900.)] közt megjelent kiadványokat tartalmazó kötetében 1889-ben találkozunk először Breisach Sámuelnél nyomtatott könyvvel.
