Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Foki Ibolya: Adatok a zalai nyomdászat történetéhez

1867. májusában életbe léptetik az 1848. évi sajtótörvényt.'- Ezután a nyomdászatban sincs különösebb akadálya a szabad iparűzésnek. A vállalkozás egyetlen feltétele a megfelelő tőkeerő. A szakmai ismeretekről nem kell bizonyítványt felmutatni. Ez bizonyos kontraszelekcióhoz vezet. A nyomdászattörténettel foglalkozó Nóvák László keserűen jegyzi meg: „A sok fennkölt lelkű tipográfus mellett oly kufár népség is beférkőzött szent csarnokainkba, amelynek a nyomdászat etikájáról fogalma sem volt." 1867 után is létezik azonban még egy akadály, ami megnehezíti a leendő nyomdatulajdonosok helyzetét. Az 1848/18. tc. ugyanis előírja, hogy aki nyomdát vagy kőnyomdát akar felállítani, az a fővárosban 4000, vidéken 2000,— Ft kauciót köteles letenni. A gépek, berendezések megvásárlásához szükséges tőkén kívül tehát még ezt a pénzösszeget is elő kell teremteni. Ezt a megkötést az 1872. évi ipartörvény megszünteti, aminek következtében a vállalkozási kedv még inkább megnő. Az 1866-ban felvett statisztika szerint összesen 105 nyomda létezik az országban, ebből a fővárosban működik 17, vidéken pedig 88.

5 A századfordulón Magyarországon 680 nyomda található, ebből 149 budapesti, 531 vidéki.

0 A nyomdák száma — és ezen belül a vidékieké is — meghatszorozódik. A korabeli szakirodalom azokat a cégeket, amelyek csak úgynevezett ,,a la minute" sajtókkal dolgoznak, nem tekinti valódi nyomdáknak. A kifejezést leminősítő értelemben használja, s ezeket a műhelyeket zúgnyomdáknak nevezi. 1882-ben a Budapesten lévő 70 nyomda közül 27 (38%), a vidéki 254 nyomda közül 38 (15%) dolgozik ilyen gépekkel.

7 A nyomdák számának ugrásszerű megnövekedése, a zúgnyomdák aránya mutatja, hogy csak a pénzen múlik, hogy ki alapít nyomdát. A szakképzettség követelményének mellőzése, a hiányos technikai felszereltségű műhelyek elszaporodása a minőségi munka rovására megy, s ez joggal sérti a szakmát még művészetnek tekintő klasszikus nyomdászgeneráció önérzetét és érdekeit. Némileg kárpótol3 Sarlós Béla: A sajtószabadság és eljárási biztosítékainak fő vonásai. In: Jogtörténeti tanulmányok II. Bp. 1968. 193. p. !l Nyomdászatunk 500 esztendeje. Emlékkönyv a könyvnyomtatás feltalálásának félezeréves jubileumára szerk.: Nóvák László Bp., 1940. (Továbbiakban: Nyomdászatunk 500 esztendeje) 121. p. 5 Nyomdász évkönvv és útikalauz 1902. Bp., 1901. 44. p. Nóvák László: A nyomdászat története 1868—1900. (VI. könyv.) Bp., 1929. (továbbiakban: Nóvák 1863—1900.) c. munkájában 1866-ban 89-re teszi a vidéki nyomdák számát. ''Magyar nyomdászok évkönyve 1901. Bp., 1900. 117. p. 7 Magyar nyomdászok évkönyve 1883. Bp., 1882. 71—79. p.