Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár László: Betyárok Zalában

Mely hivatalos jelentésem után vagyok Méltóságos Fő Ispán helytartó Ürnak Novában május 9-én estve 1862. Alázatos szolgája Egyed Mihály szolgabíró"

1

*

3 Az esetet Gönczi is a szolgabírói jelentés részleteinek felhasználásával ismertette, ahogy könyvének szerkezete ezt megkívánta. További részleteket használt fel aztán a betyárok személyleírásánál. Az ismertetés végén ezt írta: „Az elesett két csendőrnek sírkövet állítottak, melyeken a nevek ma is jól olvashatók. A további felírás „cs.k.8. ezredbeli csendőrök, meghaltak 1862. május 2-n". A sírt jólelkű asszonyok évenként eligazítják s virágot ültetnek a sírhalomra."

34 Lábjegyzet: „Zolder Károly pákai lakos közlése alapján." Ez is korábbi állításomat támasztja alá, hogy személyesen nem járt a helyszínen. Ha járt volna, akkor láthatja, hogy a valóságban a kő felirata: „LANGHAMMER KELEMEN és ÁRTHOFFER MÁTYÁS cs.k.8-ik ezrednek csendőrei meghaltak 1862-ik évben Május 6-án." Ami a sírt és a virágot illeti; idézett munkája 65. oldalán közli a két csendőr sírkövének fotóját. Az ugyanúgy fűvel benőtt volt, ahogy ma, 1987ben is. (5. kép) A szájhagyomány és a jegyzőkönyv adatai összevágnak, több eltérés ellenére is. A nevek is azonosak — az eltérések az adatközlők pontatlan névmeghatározásából, ill. rossz névmemóriájának következménye lehet. Gyürki, Gombkötőtől eltérően már Árthoffer nevét is jól írja mindkét változatban. Következésképpen az ő adatközlője fiatalabb ember volt, aki a temetőben járva jobban megjegyezte a kő feliratát. Ez ugyan csak következtetés, de csak így lehetséges, mivel Gyürki sem találta az anyakönyvekben az eset leírását, semminemű adatot, így egyedüli forrás csak a sírkő lehetett. Ezt támasztja alá az is, hogy a harmadik neve csak mint — „valami Dolfinger vagy Dorfinger" névvel szerepel. Nincs keresztneve sem, vezeték nevét teljesen az emlékezetre hagyatkozva idézik. Ami minden változatban azonos — és ez a jegyzőkönyvvel is egyezik: az összecsapás előtt együtt mulattak az ispánnál a betyárok és a zsandárok. Az is közös, hogy a haranglábat jelölik meg a csata, és az egyik csendőr halálának helyéül. Egyed szolgabíró ezt írja: „— a csendőrök egyike a haranglábnál, másika napkelet felől egy házszegletnél kertsoroknál, a parancsnok egy pár lépéssel hátrább egy más háznál vetett állást,..." A második változatban feltűnik a kocsma is, a szekér is. A betyárok már a kocsmában mulattak, amikor rájuk törtek. A kocsit az ispántól kapták kölcsön, hogy a menekülő csendőrt üldözhessék ... Zala Megyei Levéltár — továbbiakban ZML — Rendezetlen főszolgabírói iratok. Gönczi: A somogyi betyárvilág 66. old.