Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár László: Betyárok Zalában

5. kép. A csendőrök sírköve. (Fotó: M. L.) A jelentés szerint: „kettő által ment az Ispán Űrhöz, annak kocsisával befogattak ..." — de nem azért, hogy a csendőrt üldözhessék, hanem, hogy sebesült társukat könnyebben magukkal vihessék, ne akadályozza haladásukat, hiszen tudniuk kellett, az esetnek hamar híre megy, ezért az üldözéstől is tartaniuk kellett.

15 A tények és a hagyomány összevetéséből kialakult egy kép, amely ismét csak megerősíti korábbi állításomat, hogy a nép a betyárokkal rokonszenvezett — ezért maradhatott fönn szinte krónikás hűséggel a történet. El kell fogadnom viszont lektorom, Petánovics Katalin véleményét, aki szerint nem csak ezért: „ ... hanem azért, mert egy ilyen kis falu életében egyszerűen felejthetetlen, hátborzongató esemény volt, amelynek tárgyi emlékei ma is léteznek." Viszont, amit Gombkötőnél még elfogadtunk, azt Gyürkinél már nem lehet elfogadni. Ö, aki idézett munkájához levéltárakban, oklevelekben és kézEz be is következett, bár egy kissé megkésve 1862. május 26-án a Helytartótanács 32,494 számon körözést adott ki részletes személyleírást mellékelve. ZML. Rendezetlen főszolgabírói iratok.