Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából

Hogy a jót jóval ez soha Meg s vissza nem hálálja, Azt nyiltan megbizonyitja Rumy Károly példája. Őrmestere máskor nála A rabokat ékeli Most meg Radona kortes dalt részegen énekli. Most a magasból lejebb szállt S házát kerülgeti, Hogy biró maradhasson Aztán majd kineveti; De ha elveszi is ebből Fel bizony csak az derül, A száz aranyos ló utóbb Csak zsidó kézre kerül. Hitelezők vigyázzatok, Mindenki jól meghallja, Hogy ennek jó szagát anyja Előbb-utóbb bevallja, Akkor aztán hitelezők Tartsátok szélnek a szátok Jó reggel kivánok tens' Biró ur az istentől Kérdem, hogy a biróságra Valakivel nem gseftel? Csak ne gsefteznél és meg ne Játszanál olyan nagyban, De ugy-e hát mit tesz? Ha nincs Más tudomány az agyban, G ondol is e . . . vele Ugy sem fog rajt az átok. Anyjoki hol a Kelemen pénz? Oh a Fábián cridája Oszterhuber! tetteidnek Nem legjobb kritikája. Szólnék még, de hiszem, hogy e Hó tiz s ötödikéje Multával ugy is ágyba vet Majd a Themis körtéje; Nem felejté Leo, hogy mily Inpolitkát tettél, Midőn ellene gyűlésben Kérdetlenül felléptél. Nem is óhajtja más senki Mint maga Oszterhuber, Hisz tudjuk, hogy miért tetszik Neki e ravasz ember. Mondják, nincs más ember, de hát Nóvák és Dervaricsok Igaz Kubinszkiak, de nem Kétszinü pecsovicsok. Kéthelyi S ilyen formán, ha az ember A dolgot fontolgatja, Mért ne lenne ugy-e jól meg Adva Barbas kamatja. Bánod tudom, hogy a kamat Láb most kissé alá ment, Ne bándd, mondj rá mint én rátok Egy elbúcsúzó Áment. H(egy)i D(omoko)s