Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából

A kies Ede ri os volt én lakó helyem Most a vad Göcsejben liszt por födi fejem, Mert a Martonfai esmeretes malom Padján ölt meg engem az égi hatalom. Itt fekszik egy nógrádi tóth Gál Bertus ősi neve nem adózó szólás hős vót s halál martaléka leve. Ama nem adózó kikürtölt kormos had bátor két bajnoka eme sirban poshad, Mlinorits, Csik Bódi, dicső két nevezet örvend Cerberus, hogy vele foghat kezet. Horvát valék hajdan és Pali nomine s mint kisbiró grober Niklás én omine míg egy üres várban denevér fogásban ki nem törött pálcám a hiv eljárásban. Oroszul ment minden, görögül nem tudunk, s a fekete leves háztól is futottunk, Most, hogy Ramnusia jól oldalban lökött Tök Bódi öcsémmel itt ültetek tököt. Martonfalvai de Martonfa síromnak mélyén, éhen, szomjan mea culpát mondok, mert végvacsorát is minthogy nem fizettem kietlen pusztában hagyatva nem ettem, de lelkemnek hála! van még egy mentora Ki Jehova előtt gyarlók prókátora. Bor szeszben alszik itt egy ébredést váró Spintriák kegyéből — Döbrőczei báró Tót Ferkó, akinél mélyen avatottak borkőbül oszlopot, s luperkált alkottak, sok pseudó barátnak adózám toástokkal éltem, s most: adieu Hazám! Herr von Hertelendy de eadem, követ először utolszor sajtóvárott; követ, de Sisiphus követ szörnyűt hentergetett Hanem persze vele mire sem mehetett, Pedig consecralt ő, a Belsebub maga, Göcsei toparcha s pogán hadi aga, Blemmia csordák közt fő fő andabata. Vére s hona ellen duló handabanda Rodope azonban rég agyarát törte, [s agyba veré Themis macskáját a körte] Követ, hátra követ, mindenféle követ, ki haza s vér ellen halálos bünt követ, hogy e római tiszttartó mint cinkosa Kajafásnak véres kezét ne moshassa, a népek javára termett Messiásnak vérétől. Kötelet e hát e Júdásnak? Itt puffad három-négy felejtett Gratia Bászáris, Hecuba, Phocym, és Spintria, egyik, míg az erszény nem hagyott hézagot, ingyen járatott le sok konkolyos magot, másik, szerelem, bu hydrophobiaban nem kis baj született kapót családjában, harmadik mert váltott magzatja atyjának fogai kandúr csók közben kihullanak; negyedik eladta bőrét még ifjanta, s a vargát áráért sirig húzta, vonta. Alecto, Megaero, Tisiphone rátok, várnak; már most benevolisálhat j átok ! mert a propos! ezek a kardos asszonyok, szülő föld árulók, s anti amazonok bachanáliákban koptatot korcsolyák, honfi helyett mindig Satyrust karolák, A halottas népre, melyet sir szélére ama szörnyek csaltak, mit mondjak végtére arra, melyet magyar papi apostaták unokáik sir ját régen megásották. talán átkot? melyet minden szire szóra szent ige helyett Péter szirtje szóra. Nem ezt a Messiás nem így tanította mert Isten embert nem kárhozni akarta, átok a merevény sziklára hát vissza, [mely nemzetség élet erét isza,] Eleget vérzettünk, [s mondjuk ki igazán] ugy is elég átok a pap minden hazán!