Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából

Hetedik kép Melyben láthatni, hogy a sokszájú és sokkezű nyerserő ki fog a bölcsességen. A zaj dacára szólni kész a bátor. Egy székre áll, s kér a hon érdekében, Mint kell, szabad szót, esdekelve szépen, De szót nem enged a vad ősfi-tábor. „Nem kell adó! s nem ilyen prédikátor, Le! mert ha még szól, nem marad meg épen!" Rivalg a csorda átkozott dühében, Melyet teremte maszlagos szesz és bor. A honfi újra kér, eseng hónáért, Nem féltve éltét, hisz nem kér magáért ! S hogy keble tiszta, Istenét idézi. Hiába! Nincs szó — oly szent, oly magasztos, És nincsen ajk — oly ékes és malasztos ; Ledörgik azt a hírnök nyers vitézi. Nyolcadik kép Rajzoltatik a csata, melyben a nyers erő az intelligencia fejét beveri. Van a gyűlésen, kit hazája üdve önként hevíte polgár-áldozatra S filléreit kész adni dus kamatra, Ezekre rontnak ólmosék sürüdve. Nyomul előre, jobbra balra ütve, Rokkant gebéjén a vezér, s csapatja, S akik fizetni készek, szétriaszitja, Vág, döf s kopogtat bunkóval dühödve. A kis csapat fut. Nincs fegyver kezében, Mert, hogy csatára jő, nem volt eszében S polgárerénye díját hordja hátán; Vagy kit súlyosban ért a balta vége, Ledől alélva! Helyre áll a béke, S győzelmi kéjben felvigyorg a sátán! Kilencedik kép Melyben meg van mutatva: kié a győzedelem, s mint értik a bunkósok e szot: „arany-szabadság !" „Győztünk vitézek!" mond botor negéddel A baltahősök mámoros vezére. „Él a szabadság, melyért drága vére Folyt őseinknek a Tiszán s Dunán el!" A zaj nagy; és nő, amig majd kiontja Győzelmi gőzét a hősök virága, — Honunk ölében termett dőre káka!... „Arany szabadság, oh te nem veszel el!" Kiált, amint csak tág torkába fére, A nép utána: „Bátrak ritka bére, Kivittunk! Vesszen, akinek adó kell!" Ekkor feláll az elnök, és kimondja: „Nem kell adó! a többség azt akarja, S hogy itt a többség — e hadtér mutatja." Tizedik kép Melyben a költő elmondja azokat, mik a diadal után történtek. Szólott az elnök; s a gyűlés eloszlott. Feledte a vért, mely orrán piroslott, Könnyű kebellel tántorgott lakába Ütött vitézül húsz sebet dijába, A hős nemes had: nem volt szűz Adószedő nem jő a curiába, nyaikába Megótta tőle csákány, balta és bot... Adó akasztva. A rém szertefoszlott!