Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából

kezeseire nézve utálva gondolok."

3 Az ellentábor is hozzáfogott tehát az etetéshez-itatáshoz, amelynek méreteire jellemző, hogy csak az ő táborukban, a tisztválasztást közvetlenül megelőző napokban az összegyűlt kisnemesek elfogyasztottak 642 akó bort, 20 akó pálinkát, 40 ökröt, 230 birkát és 3000 db kenyeret/' Ebben a légkörben született a „Kedves nemes társaim!" című verses felhívás (Id. függelék I. sz.), amely Hertelendyt éltetve próbálta rávenni a kisnemességet, hogy ne engedjen az ellenpárt csábításainak.

5 Hertelendy valóban nem volt híján hangzatos hazafias jelszavaknak. Már 1831-ben, miután alispánná választották, így köszönte meg a megtiszteltetést: „semmi sem ösztönözhet engem más, mint hazám iránt való kötelesség, barátaimnak kívánságára tehetségemet a közönség szolgalatjára szentelni, s föláldozni."

6 Hertelendy roppant büszke volt inszurgens-kapitányi múltjára, lépten-nyomon hangoztatta azt, sőt írt egy kis könyvecskét is ezzel a címmel: „Nemes felkelő ezredek az 1809. évi győri csatában."

7 Hertelendy nemcsak a nemzet támasza, de az igazság bajnoka is volt e kis versike szerint: pártfogásába vette a szegény nemességet. Ez a jelszó meglehetősen kedvelt és elterjedt kortesfogás volt a reformkorban, különösen Zalában, ahol több mint ötezer csekély vagyonú, vagy éppen vagyontalan kisnemes élt a jobbágyokkal, kézművesekkel egysorban. Hertelendy, hogy maga mellé állítsa a választást eldöntő kisnemesi tömeget, a szegény nemesség védangyalának szerepében tetszelgett. „Pártunkat — írta Hertelendy híveinek korteskedéséről az ellenfél, Csányi — nagy urak pártjának bélyegezték, felőlünk tartózkodás nélkül hirdették, hogy a szegény nemest tapodni s adó alá vetni, s út csinálásra szorítani törekszünk."

8 Noha hasonló csábítási trükkökkel nyerte meg maga Hertelendy is a választóit, mint amilyenekkel a vers az ellenpártot vádolta, az érvelés egy ponton mégis igaz volt. Az ellenpárt jelöltje mögött valóban a megye tekintélyes középbirtokos családjai álltak; a Nedeczky, a Botka, a Skublits és a Horváth családdal az élükön. Hertelendy ellenfelei, miután belátták, hogy a követválasztáson leszavazott Kerkápoly István ellenszenves a nemesség többségének, a dúsgazdag Botka Józsefet jelölték első alispánnak. Nem válogattak ők sem a korteseszközökben, így néhány hét elteltével fordult a kocka, és egyre többen pártoltak el Hertelendy mellől. (Erre az elpártolásra is utal a fenti versike.) Az „Elszárad a krumpliszár" kezdetű együgyű kis kortesnótát (Id. függelék II. sz.) Botka hívei énekelték a zalaegerszegi kávéházban, amikor már kezdtek biztosak lenni saját győzelmükben. Az „elszáradó krumpliszár", és a 3 OL P 1522 Csányi család levéltára. Csányi László levele ismeretlen barátjához, dátum nélkül (valószínűleg 1834—35 telén). Egykorú másolat. ''Révész László: Die Anfänge des ungarischen Parlamentarizmus. München, 1968. 140. p. 5 ZML. Udvardy Jenőné (Farkas Margit) iratai. 6 OL P 313. Hertelendy család levéltára 3. cs. 1. tétel Hertelendy Károly levele ismeretlen barátjához 1831. november 10. 7 A kézirat egyik eredeti példánya: OL P 313. Hertelendy cs. lt. 3. cs. 1. tétel. Megjelenéséről: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. IV. kötet. Bp.; 1896. 807. hasáb. A Hertelendy család múltjáról, benne H. Károlyról: Hertelendy László : A Hertelendi és Vindornyalaki Hertelendy-család. In: Turul 1932. XLVI. köt. 8 OL P 1522. Csányi cs. lt. Csányi László ismeretlen barátjához, dátum nélkül.