Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából

„megérő szőlőszem" emlegetése a közelgő tisztújítás idejére, szeptember végére utalt, egyszersmind (átvitt értelemben) a munka (a korteskedés) gyümölcsének betakarítására (a szavazásra).

9 A szeptember 22-én lezajlott tisztújításon az első alispán választásakor több mint 4600 érvényes szavazatot számláltak össze, és elsöprő többséggel Botka József győzött. A leszavazott párt verekedést provokált, előkerültek az ólmosbotok, fütykösök, balták és a tisztújítás véres tragédiába fulladt.

10 A vereséget szenvedett Hertelendy párthívei írták a „Pozsonyi diétára küldetett újság" c. paszkvillust (Id. függelék III. sz.)

n (Címe utalás arra, hogy pártvezérük a pozsonyi országgyűlésen képviselte Zalát 1834-től 1836-ig). Lényege, hogy Botka és Kerkápoly érdemtelenül lettek alispánok, mert erkölcstelenek, korruptak, részrehajlók. Botka kárhoztatásának valóban volt némi igazságmagja: tipikusan az a fajta ember volt, aki vagyonának, és nem tehetségének köszönhette a felemelkedését. Ö tulajdonképpen csak eszköz volt a „protestáns párt" (így nevezték a református Kerkápoly híveit) kezében, amellyel Hertelendyt akarták kiütni a nyeregből. Botka emberi gyarlóságaival még saját választói is tisztában voltak, meg is bánták később, hogy ilyen emberre fecsérelték bizalmukat.

12 Csányi László idézett levelében (amelyben részletesen leírta a tisztújítás előkészületeit) így emlékezett a gúny versben érintett kérdésekre: Hertelendy hívei „elbeszélték minő ostoba, minő tudatlan, minő együgyű ember légyen Botka, ki írni is keveset tudván, esküdtnek is alkalmatlan, elbeszélték Hertelendy elsőbbségét, erkölcseit, követi felséges tulajdonait, a nemességhez való ragaszkodását, kinek első alispáni foglalatossága lészen Horváth Mukitól [Zalabéri Horváth János volt országgyűlési követtől, és az ellentábor egyik vezérétől] a temérdek pénzeket, és tőlünk, melyeket az insurectionalis cassabul kiraboltunk, beszedni, és a nemesség között, melyet illet, azt felosztani".

13 A gúnyversnek több sora is utal az ellenfél vezetői által felvett hitelekre és adósságokra („torkig adósok", „mások pénzét elköltötték", „kölcsön pénzen vett lovakon"). Ebben megint csak sok igazság volt, mert pl. Botka főkortese, Csányi László többezer forinttal tartozott a megyei pénztáraknak, és mivel a tisztviselők lekötelezettjei voltak, nem kérték tőle számon az adósságot.

14 A „Kapoly is kardot rántott" sor arra utal, hogy a tisztújításon kitört verekedésbe a megye vezetői, köztük Kerkápoly István, az újonnan megválasztott másodalispán is beavatkoztak. (Ő maga vezette a „rendcsinálók" csapatát.) Ö volt az is, akit „a csordás nemrég megvert". (Csányi a többször idézett levelében írta, hogy Hertelendy a csordásokkal verette meg Kerkápolyt, 9 U. o. Ott írta le Csányi a kortesnóta szövegét is. 10 ZML Zala vármegye nemesi közgyűléseinek jegyzőkönyvei és iratai (Kgy jkv. és ir.) 1834: 2024., 2081., 2083.; OL N 119. Takács Sándor hagyatéka 25. doboz 45. fasc. 6400., 6410/a., 6426.; 27. doboz 49. fasc. 7438.; vö. Révész 139—141. p. 11

Á paszkvillus lelőhelye: OL P 1522. Csányi László vegyes iratai. 12 OL. P 1522. Szabó János Csányi Lászlónak 1837. augusztus. 13 U. o. Csányi László levele ismeretlen barátjához. 14 Csányi adósságai: OL H 103. Csányi László kormánybiztos iratai 21. cs. Személyes iratai 1785—1848. (Az adósságok táblázatos kimutatása) ; ZML Kapornaki cs. kir. járásbíróság. Vegyes hagyatéki és gyámsági iratok. 1850—52. Csányi Elek hagyatéki iratai. „Csányi László kifizetett adósságai kimutatása." A tisztviselők elfogultságáról: ZML Kgy. ir. 1832: 249. (Csányi László válasza az ellene felhozott vádakra).