Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Király Ferenc: Könyv és olvasója Keszthelyen a 19. század első felében
nyos társadalmi elvárások is meghatározóak lehetnek az írásos műveltség megszerzésében. A legutolsó helyen 33%-kal a már többször említett ácsok, halászok, fazekasok és kőművesek állnak (27 fő, ebből 9 ír). Az alacsonyabb írástudás a fazekasoknál és a halászoknál érthető, mivel 'munkájuk során nem alkalmaztak bonyolult, alfabétizációs ismereteket követelő technikákat. írásismeretre néhányuknak volt szüksége: azoknak, akik felirattal ellátott kerámiákat készítettek, vagy a halászoknál a bérlőknek, az értékesítéssel foglalkozó munkaszervezőknek. Az ácsok és a kőművesek alacsony írástudás szintjének megítélésekor egyrészt azt kell látni, hogy munkájuk jellegéből fakadóan komoly technikai ismeretekkel kellene rendelkezniük. Inasaiknak és legényeiknek helytartótanácsi rendeletek írták elő a vasárnapi rajziskola egyéves látogatását a megfelelő rajzismeretek megszerzése érdekében. Ebben az időben Keszthely elöljárói előtt ismertek voltak ezek a rendelkezések és a városban 1800 óta a nemzeti iskola mellett, Budinszky Lajos vezetésével működött egy ilyen intézmény. 12 A kérdés másik oldala viszont az, hogy ezen két mesterséget folytatók az iparosok átlagánál alacsonyabb adót fizettek, külvárosi részeken laktak. Igazából nem önálló iparosok voltak, hanem rosszabb helyzetű bérmunkások. Az iparűzőknél munkájuk technika- és adminisztráció-igényessége, az önálló vállalkozások lehetősége határozza meg elsősorban az írástudás szükségességét. A vagyon nagysága másodlagosnak tűnik emellett. Ha összehasonlítjuk a népesebb céhek írni tudó és írástudatlan tagjainak anyagi helyzetét, akkor nem találunk lényeges különbséget közöttük. A csizmadiák, fazekasok, halászok, szabók, szűcsök és takácsok fele volt írástudó. Közülük az írástudatlanoknak 3 Ft volt az adója és 1,34 kapa nagyságú szőlőjük volt. Az írástudók 3 Ft 29 kr dikális adót fizettek, 1,39 kapányi szőlőt birtokoltak. Az iparosokhoz hasonló arányú írástudás jellemezte a kereskedelemből és a vállalkozásból élőket. Csoportjukat csak 9 fő képviseli, melyből négyen nem tudnak írni. Az írástudatlanok alacsonyabb adót fizető kiskereskedők, ún. lisztes zsidók voltak. Mintánkban a földműves férfiakat, mivel az összeírás külön nem említi foglalkozásukat, azzal az 58 személlyel lehet azonosítani, akik se nem iparosok, se nem zsidók és legalább 50 kr adót fizetnek. A 13 kr adót fizető ún. tehetetlenek elaggott iparosok is lehetnek, ezért őket nem vettük figyelembe. A földművesekből 15 fő, 27%-uk tud írni (1. 7. tábla). A legvagyonosabbak, az 5 kapánál több szőlőt birtoklók írástudása (47%) valamivel meghaladja a keszthelyi férfiakra jellemző átlagot. Földművesekről lévén szó, magasnak tűnik az írni tudásuk aránya, de ez a csoport Keszthelyen nem szorult háttérbe sem gazdasági, sem pedig társadalmi szerepét tekintve a többi foglalkozási csoport mögött. Az 5 kapánál kevesebb szőlővel rendelkezők írástudása már 20% alatt marad kisebb társadalmi presztízsüknek megfelelően. A rendi hovatartozást vizsgálva a legmagasabb írástudás szintet (52%) az izraelita férfiaknál találjuk (ld. 8. tábla). A nemesek és a Keszthely mezővá12 A rajzoktatásról: Szterényi 1896, 17—81. p. A keszthelyi rajziskoláról: Bontzl896: 273. p.; Reflexiones super delineationibus . .. MOL C 69 fons 4.: 1803, 1807, 1811.; A keszthelyi tanács kérvénye az uradalomhoz. MOL P 274 Iskolaügyek 1831. IV. 25.
