Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Király Ferenc: Könyv és olvasója Keszthelyen a 19. század első felében

rosi polgárok 10%-kal lemaradva követik őket. A nem túl jelentős eltérésből az következik, hogy a rendi jogállás nem befolyásolta lényegesen az írástudást. Mindhárom csoportnál találunk írástudónak és írástudatlannak tekinthető rétegeket. Általában írástudónak tarthatjuk a zsidó bérlőket, nagykereskedőket, a városi polgárok soraiban az iparosok többségét, a „jógazdákat" és a nemes származású tisztségviselőket, kézműveseket. Többségükben írástudatlanok a zsidó kiskereskedők, a kisebb szőlősgazdák, az uradalomba cselédnek elszegődök, az elparasztosodott és elszegényedett kisnemesek. A nők írástudása anyagunkban alacsony, a 7%-ot éri csak el. Az 1880-as népszámlálási adatok ennél valamivel magasabb értéket mutatnak: Az 1840 előtt született Zala megyei lakosoknál 100 írni tudó férfira 36 írástudó nő jutott. 1838-ban Keszthelyen ez az arány, miközben a férfiak írástudás szintje megegyezik az 1810—1840 közt született korosztályéval, jóval kisebb (100:16) (1. 9—10. tábla és 8. jegyzet). Ennek alapján feltételezhető, hogy 1838-ban 7%-ot valamivel felülmúlta a nők írástudása, amit alátámaszt egy másik, az elemi iskolába járó fiúk és lányok arányára vonatkozó adat. A keszthelyi nemzeti iskola diákjairól 1811-ből fennmaradt egy pontos névsor. Ekkor 100 fiúra 36 lány jutott.

13 Az iskoláslányok 3'4-e az első osztály után abbahagyta tanulmányait. Egy év pedig nem sokra elegendő, hacsak otthon a testvéreitől, nagyszüleitől nem tanult még valamit. De a fiúk fele is elmaradt az első év után, bár ők később inkább rákényszerültek az írás használatára. A nők eltérő alfabétizációs szokásainak másik jellegzetessége az alacsony írástudás mellett, hogy jelentős számban vannak csak olvasni tudók közöttük. Zala megyében 100 írástudó 40 évesnél idősebb nőre 149 hasonló korú csak olvasó jutott 1880ban.

14 A jelenség egyik oka az lehet, hogy írástudásra csak egy szűk rétegnek volt szüksége a nőknél: iparos- és kereskedő háztartásokban némely háziaszszonynak, hogy a férj távollétében is el tudjon intézni adminisztrációval járó ügyeket. Keszthelyen egyáltalán nem ismeretlen az ilyen típusú nő. Például Földesi István könyvkötő felesége, Vass Erzsébet férje munkájában segítve, egyedül intézte a lévai papírvásárlást, más anyagbeszerzésekben eljárt, pénzt vett át.

15 A nők olvasni tudásának egyik fő motívuma a könyvből történő imádkozás elsajátítása lehetett. A vallási szertartások alatt mindenki láthatta, hogy ki tud olvasni (kinek van könyve) és ki nem. A könyvből történő imádkozás rangot adhatott, amíg nem lett általánossá az olvasni tudás. Ez a század vége felé következett be, amikor a népoktatás eredményeinek beérésével fokozatosan eltűnt a csak olvasni tudók rétege. Az 1880-ban készült népszámlálásnak a 40—60 éves Zala megyei lakosok írásos műveltségéről közölt adatai alapján feltételezhetjük, hogy Keszthelyen is legalább 10—13% volt a csak olvasni tudók aránya, tehát egy 30%-os írástudást alapul véve a lakosságnak 40%>-a olvashatott 1838-ban. Ha a keszthelyi 13 Jelentés a keszthelyi nemzeti iskoláról. MOL C 69 fons 4. 1811. A keszthelyi, a Zala megyei és a dunántúli elemi iskolai oktatásról: Bontz József 1896, Vecsey Lajos 1937, Meszlényi Antal 1941, Hermann Egyed 1943, Kanyar József 1973, 1980, Kotnyek István 1978. 14 Ld. 7. jegyzet. 15 MOL P 274 R 10 Fase. A. No. 148.