Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gizmáziumban
1843-as szintet. A keszthelyi összlétszámnál az 1844-ben látható 20,1%-os csökkenést a következő két évben 3,9 és 1,3%-os további csökkenés követi, majd 1846 és 47 között 11%-os növekedés áll be, de az 1843. évi önlétszámot csak 86%-ra közelíti meg. Az Egész létszámának vonatkozásában az 1844. évi csökkenés 11,3%-os, a következő évben a csökkenés 2,5%-os, az ezt követő két év növekedés 13 és 6,9 %-as, így az Egész összlétszáma 1847-ben elérd a 139 főt, amely az egész korszak maximuma, 4,5%-kai meghaladja az 1843-as előző csúcsot. Ezt az arányváltozást tehát lehet magyarázni a születési-halálozási adatokkal is. 23 A halálozási adatoknak a gimnáziumibian tanulókra való közvetlen hatását jelentheti az 1847-től 1849ig nagyon meredeken emelkedő halálozás, aminek aránya 111%-ot tesz ki. Ugyanebben az időszakban az Egész létszáma 34,5%-kal, a keszthelyiek száma 48,8%kal csökken. Ennél az esetinél azonban meglehetősen biztosra vehetjük, hogy nemcsak vagy esetleg kevésbé a halálozás lehet a csökkenés oka, hanem sokkal inkább a szabadságharc háborús viszonyai. Meggyőző összefüggést tehát egyik megközelítés sem adott 2 '' 1 és ilyenek lehetőségét — általában — a következő tényezők is csökkenthetik: — Ha az első osztályok „férőhelye" maximált, akkor egy erős, ezt a maximumot meghaladó növekedés el kell, hogy oszoljon több év férőhely maximumára. — A II. RE szerint 9 éves kortól lehet kezdeni a gimnáziumot. A keszthelyi mintán a kezdési átlagéletkor 10 és 11 év között van. Ennek az átlagnak a szóródása szintén nehezíti egy-egy jellemző méretű korosztály gimnáziumba lépésének pontos érzékelését. — Végül — véleményünk szerint — az egybevetést a leginkább bizonytalanná tevő tényező az, hogy a gimnazisták aránya a gimnazistakorú népességen belül nem túl magas. Az ismert iskoláskorúakra vonatkozó adatok alapján ez 1838 és 1841 között átlagosan kb. 185 fő évente, 1841 és 1845 között pedig az első osztályban a keszthelyi tanulók évi átlagszáma kb. 21 fő, ami ennek kb. 11%,-át jelenti, a merítési bázis tehát viszonylag nagy. Ha a keszthelyi teljes népességhez akarjuk viszonyítani a gimnazisták arányát akkor azzal a nehézséggel kell megküzdeni, hagy a város népességének alakulását nem tudjuk pontosan nyomonkövetni, tehát így csak durva viszonyszámokat nyerhetünk. Keszthely lakossága az 1785-ös és az 1851-es népszámlálás között 168%-kal nő, 4050-ről 6802 főre. E növekedés lassúbb az előző ötven évnél, 25 ugyanakkor nem jelenti egyértelműen a városi népességkoncentráció növekedését sem, mert az 1820-as évektől kezdődően nagyarányú a környező szőlőhegyekre költözés — a növekedés nagyobbik részét (88,7%) e terület népességnövekedése adja. A gimnázium keszthelyi diákjainak létszámnövekedését nézve az 1806—10 közötti ötéves átlagot (46,6 fő évente) összehasonlítjuk a legmagasabb ötéves átlaggal (80,6), az 1841—45 közöttivel akkor 173% növekedést, ha a legutolsó öt év az 1845—1849-es átlagát vesszük (65,6), akkor 140%-os növekedést kapunk. Ha Ludovicus Nagy adatát vesszük alapul és ehhez viszonyítjuk az 1826—30-as évek gimnázium átlagát, akkor két olyan értéket kapunk, amellyel a gimnáziumnak a város népességéhez viszonyított aránya összehasonlítható más gimnáziuméval. Ez az arány Keszthely esetében 0,9%. 23 A Schematismus iskoláskorú népességi adataiban is található 1838 és 1841 között egy nagyobb 22%-os csökkenés, amit 1842-ben 30%-os növekedés követ. Ha az itt számbavett gyerekek korát hat évnek vesszük, akkor ez a forrás is valószínűsíti feltevésünket, annál is inkább mert a keszthelyi első osztályosok száma 1845 és 1847 között emelkedik. 24 A keszthelyi nemzeti iskola létszámadatainak ismerete nagyban megkönnyítené a kérdés tisztázását. EBENDA 1988. XVIII.
