Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gizmáziumban

humanista osztály. A legmagasabb átlagérték 13,81% 1806 és 1810 között található az 1806—7—8-as években, még az előző időszakhoz tartozóan. Az első grammatikai osztály aránya Viszont a második humanista osztályéval ellentétesen mozog: 1794—95 között évi átlagban 65 fő — 34,73%, 1796 és 1805 között 45,2—27,03%. Nézzük meg ezután a keszthelyi diákok létszáma hogyan alakult 1806 és 1849 között. (2. tábla.) 2. tábla. 1806—1810 1811—1820 1821—1830 1831—1840 1841—1849 46,6 55,0 63,0 70,9 72,2 Összesen (1806—1849): 63,2 fő/év. Már a tízéves átlaglétszámokból is látható, hogy a keszthelyi létszámgörbe sokkal szabályosabb az Egészénél: fokozatosan emelkedik az 1820-as években és az 1830-as évek első felében nem növekszik számottevően. 1837-től kezdődik egy erős növekedés, ami három csúcsot (1838—85 fő, 1843—93 fő — ez maximum 1806 és 1849 között, és 1847—80 fő) képez. 1847 után pedig meredeken csökken (az 1849. évi 41 fő a harmadik legkisebb érték az 1806-os 24 fő és az 1807-es 31 fő után) a létszám. 1813 és 1831 között az Egész erőteljesebb növekedési hullámát a keszthelyi mérsékelten, erősebb ingadozással követi, miközben a szakasz végpontján is többlet van, az Egésznél ez a többlet minimális. 1831-től a két létszámgörbe (a gimnázium Egésze és a keszthelyi diákoké) lényegében együtt mozog, csak 1845 és 1847 között van eltérés, az Egész létszám ekkor erősen nő, míg a keszthelyi létszám ezt csak mérsékelten követi. A következő feladat az, hogy a keszthelyi illetőségű diákok számarányát a város népességéhez viszonyítsuk. Ehhez Keszthely népességi adatait kell ismernünk. Olyan részletes korosztályos adatokkal, amelyekkel 5—10 éves szakaszonként összevethetnénk az első grammatika osztály — tehát a gimnázium belépési — adatait, sajnos csak 1828-tól állnak rendelkezésre.

22 Ha ehhez az évszámhoz hozzáadjuk a tanulók első osztályba iratkozásakor bejegyzett életkorának átlagát, nagyjából 10—11 évet, akkor 1838—39-től a vizsgált korszak utolsó tíz évét vethetjük a születési—'halálozási adatokkal egybe.! Ennél az egybevetésnél kétféleképpen járhatunk el. Egyrészt a kiugróan magas, vagy alacsony születési arányszámokat korrigáljuk a kiugróan magas vagy alacsony halálozási arányokkal —, amelyek a gyerekeket is érinthették — és így olyan nagy vagy kis létszámú korosztályokat regisztrálhatunk, amelyek gimnazista korba érve az első osztály létszámát jelentékenyen befolyásolhatják. Ebben az esetben közvetetten hatnának a demográfiai adatok a gimnázium adataira. A másik esetben a halálozási viszonyok közvetlenül, a gimnáziumban tanulók számát is érinthetik. Az első szempont szerint 1833 és 1834 közötti 27,6%-os születési növekedést 1834—35 közötti 51,6% halálozási növekedés és ezt 1834 és 1836 közötti 51%-os születési aránycsökkenés követi. 1844-ben — tehát tíz évvel ezután — találunk egy erős csökkenést a létszámokban: a keszthelyi első osztályban az előző évhez képest 46,2 százalékos, a következő két évben viszont 20 és 11%-os növekedést látunk, ami 1847-re 40%-os lesz és ezzel eléri az 22 KSH 1973. Az egyházmegyei Schematismus adja meg 1838-től az iskoláskorúak létszámát Keszthelyre vonatkozóan.