Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gizmáziumban
názium már csak 4 osztállyal, algimnáziumként kezdi meg. ezért zártuk le az elemzé::t az 1849 50-es tanévvel. Az oktatás lényegi feltételei tehát alig változtak kijelölt korszakunkban és ez kedvez a számszerű elemzésnek. A KESZTHELYI DIÁKOK Tanulmányunknak ebben a részében az 1806 és 1849 között a gimnáziumba járt 773 keszthelyi illetőségű 21 diákot magábafoglaló adathalmazunk statisztikai elemzésének eredményeit ismertetjük. Statisztikai elemzésen elemi számbavételt kell értenie az olvasónak, százalékolásnál és átlagolásnál többre ebben az első feldolgozási szakaszban még nem vállalkozhattunk. Először a gimnázium összes tanulójának létszámát kísérjük nyomon, majd próbáljuk átfogó arányszámokba rendezni. (A gimnáziumnak ezt az adattípusát — amely tehát az összes diákjára vonatkozik és így a keszthelyi diákokat is magában foglalja, a továbbiakban mindig ,,Egész"-nek fogjuk nevezni.) Ezekhez az arányokhoz viszonyítva elemezzük aztán a szűkebben vett keszthelyi tanulók adatait. A gimnázium Egészének létszáma 1794 és 1849 között a következőképpen alakult, 10 éves szakaszonként számolt átlagok szerint (1. tábla): 1. tábla. 1794—1800 1801—1810 1811—1820 1821—1830 1831—1840 1841—1849 172,1 154,8 110,1 113,7 111,1 119,1 Összesen (1794—1849): 116 fő/év A. tízévenkénti formális szakaszoláson túl a következő lényegi szakaszokat lehet megállapítani: 1. 1794-től kezdve végig a kilencvenes éveken 1803-ig tartó időszak — a ma ismert adatok szerint — a gimnázium „fénykorának" tűnik, évi 173,8-as tanulóátlaggal. (1795-ben 194-es csúccsal és a minimum is 154 1799-ben, ameddig 1803 után a tanulólétszám már egyszer sem emelkedett). 2. 1803 és 1813 között egy rövid növekedési szakaszt és létszámcsúcsot (1809ben 152) leszámítva folyamatosan csökken az iskolát látogató diákok száma, 1803ban 91 fő. 3. 1813-tól kezdve mérsékelt ingadozással, egy hosszú szakasz képezhető 1847-ig 114,51-es átlagos évi tanulólétszámmal. Ebben a szakaszban négy tanulócsúcs van 130 és 139 közötti számmal (1823—24-ben 130, 1838-ban 131, 1843-ban 133 és 1847ben 139 fővel. Ez utóbbi ennek a szakasznak a maximuma) és 1824 és 1838 között egy alacsonyabb (108,26) évi átlagszámú időszakot is kijelölhetünk 1828-ban 94, 1834ben pedig 87 fős mélyponttal — ez utóbbi az egész vizsgálható periódus legkisebb tanulólétszáma. 4. Végül az utolsó szakaszban 1847-től 1849-ig erősen, 129-ről 91-re csökken a diákok száma. A gimnázium Egészének 1806 előtti szakaszának adatait szemlélve, figyelemre méltó még az a tény, hogy a második humanista osztálynak az összes diák létszámán belüli aránya az 1794—95-ös évek alacsonyabb (átlagosan évi 13,6 fő — 8,5%os) átlaga után 1796 és 1805 között igen magas (átlagosan évi 27,7 fő 17,07 (|/ n-os) szintet ér el. Ezt a magas arányt 1806 és 1849 között már nem érte el a második 21 Keszthelyi illetőségen a diák keszthelyi születési, a szülő vagy eltartó keszthelyi lakóhelyű anyakönyvi bejegyzését értjük. Lásd még a 64. jegyzetet.
