Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gizmáziumban
állami feladattá, 14 /C közművelődéssé. Ez előtt az időpont előtt az oktatás döntően az egyház ügye volt, tartalmában is elsősorban hívő embereket nevelt, túlnyomórészt az egyház szolgálatára. 14 /D Ehhez járult a 18. század során egy másik, szintén rendi funkció; a vagyonos nemesség fiainak igazgatási-uralmi feladatokra való felkészítése a gimnáziumi és jogi végzettség biztosításával. 14 /E A két Ratioban foglalt tudás és ismeret viszont már egyre inkább a rendi állástól függetlenül is hasznosíthatóvá vált a tanulmányaikat bevégző diákok számára: akár mint különféle gazdasági tevékenységet végző állampolgár, akár mint a hivatásos (tehát fizetett) értelmiségi réteg korai képviselője. 14 /F Ezzel az időszakkal az oktatásnak a társadalom szerkezetére gyakorolt hatása sokoldalúbbá, összetettebbé válik. 14 /G Ez a folyamat 1777-ben fogalmazódik meg és 1850-ben az osztrák önkényuralom által életbe léptetett új tanügyi rendszerben, az Entwurfban teljesedik ki. Ekkortól, 1850-től beszélhetünk polgári közoktatásról. Keszthely történetében igen fontos tényező a Festetics uradalom jelenléte, amely nemcsak uradalmi központként van jelen, hanem a jelek szerint főúri rezidenciaként, kulturális reprezentációként is. 15 Milyen hatással lehetett az uradalom a gimnáziumra, és viszont? Egyrészt képezhetett egy széles skálájú minőségi munkaerőkeresletet, ugyanakkor alkalmazottai révén mintát — és perspektivikus mintát — is jelenthetett a városiak — egyben gyerekük számára. A gimnázium elődjét, a háromosztályos grammatikai iskolát Festetics Pál alapította 1772-ben, 16 és fia György is többször lépett fel a továbbiakban az 1789-ben ötosztályos nagygimnáziummá alakult iskola fenn, illetve helybenmaradása érdekében. 17 De a gimnázium mellett az oktatási intézetek egész rendszerét alakította ki a Festetics család, nagyrészt az 1797 és 1848 között mű14 / c „Az állami felügyelet általánosítása a századot jellemző felvilágosodott abszolutizmus eredménye, melynél fogva minden állami hatalmat személyében összepontosító fejedelem joga és kötelessége kivétel nélkül minden alattvalójának szellemi és anyagi szükségleteit gondozni és ellenőrizni." FINÁCZY 1927. 327. Továbbá FINÁCZY 1927. 279—281. CSÓKA 1941. 479. 14 / D Ezt elsősorban a jezsuita rend oktatáson belüli túlsúlya biztosította. A jezsuita korszak végével a piarista rend válik a legnagyobb egyházi oktatási erővé, korszerű, „világi" igényeket figyelembe vevő és nem utolsósorban olcsó nevelési gyakorlatával. FINÁCZY 1927. 285—286. WELMANN 1941. 99. CSÓKA 1941. 462. 1 7 E „A tisztségbeili családok s általában a megyei középnemesség körültekintő társadalmias szerepe már régóta természetessé teszi a fiúk iskoláztatását; a XVIII. század végén legalábbis gimnáziumi fokon. A XIX. század elején már alig választanak meg valakit tisztviselővé prókátori vizsga nélkül, bár törvényes rendelkezés erre nincsen. (...) A társadalom-szervezés ilymódon intellektualizálódott nálunk. Ez a XVIII. század legnagyobb fordulata. (...) A régi tekintélyvezetés vált lassanként szakszerűvé. A középnemesség előnyomulása a társadalom-szervezésben, ennek az intellektualizálódásnak az eredménye." HAJNAL 1942. 170—171. 14 /F CSÓKA 1941. 479. 14 /G VÖRÖS 1975. 20. MAZSU 1984. 25—28. «BENDA 1988. XXIV, SZABÓ 1928. 16 GYÖRFFI 1891. 8—14. W GYÖRFFI 1891. 21, 44.
