Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gizmáziumban
lehettek, azt csak feltételezni tudjuk az oktatási-nevelési rendszer alapján: a tetszetős, szabatos írás, fogalmazványok készítésének készsége, a számtannak a népiskolainál magasabb szintű ismerete, ezen belül a használatos pénz- és súlynemek és a mértékek elsajátítása, végül a latin nyelv biztos birtoklása beszédben és írásban. 13 Ha ezek a feltételezések igazak —• ezt megint csak másfajta, a gimnáziumban csak grammatikai osztályt végzett gyerekek későbbi tevékenységét feltáró módszerekkel és forrásokkal lehetséges igazolni — akkor komolyabban vehetjük a II. Ratio Educationis bevezetőjében olvashatókat és feltételezhetjük azt, hogy a gimnázium egységes szervezetben három oktatási-művelődési funkciót is elláthatott: — megadhatta felsőfokú tanulmányok általános műveltségbeli alapfeltételét, és a feltételezhetően ezen az alapon működő szelekciót bizonyító formális kvalifikációt e tanulmányok elkezdéséhez, — azt az általános klasszikus műveltséget, amelynek statisztikai megragadása lesz számukra a legnehezebb, — és azt a gyakorlati műveltséget, aminek presztízs- és státuszbeli —- azaz társadalmi pozícióhoz köthető —- értéke nem lehetett olyan nagy, mint az előzőké, de bizonyos feladatok ellátását — gyakorlatilag és nem formálisan — lehetővé tette. Ehhez kapcsolódnak azok a megfigyelések — legelőször a II. Ratio már idézett bevezetőjében — is, amelyek szerint a gimnázium alsó osztályai létszámuk alapján lényegesen nagyobb arányt képviselnek, a humanitás, még inkább a bölcseleti osztályokhoz képest. 1 ' 1 Vagyis a funkciók szintenként helyezkednek el és feltételezhető, hogy e szinteken felfelé haladva csökken a tanulók száma. A kisgimnáziumi fokozat tehát képzési céljában nemcsak formálisan, a Ratio Educationis szerint, hanem gyakorlatilag is leválasztható a nagygimnáziumi szervezeten belül.^/A Megalapozottnak tartjuk tehát a keszthelyi gimnázium tanulóinak vizsgálatakor a fenti hármas funkciót vagy célrendszert figyelembe venni, így tudjuk a szaktörténet megállapítását a helyi szinten érvényesíteni, másrészt ezekkel a szempontokkal tudjuk pontosabban vizsgálni a gimnázium szerepét a városi társadalom sajátos, a sokoldalú megközelítés révén kibontakozó tagoltsága szerint. Ha az oktatást társadalmi közegében szemléljük és az oktatástörténet átfogó, hosszútávú korszakaiban akarjuk elhelyezni és értelmezni a gimnázium általunk elemzett időszakát, akkor azt a rendi oktatásból a polgári (vagy mai szóval modern) oktatásügybe való átmenetként jellemezhetjük. Formálisan az I. Ratio Educationis-szal vált az oktatás és szélesebb értelemben a művelődés 13 Lásd a 9. jegyzetet. w Lásd a 12. jegyzetet. 14 / A „A Ratio készítői mindenütt tekintettel voltak azokra, akik az iskolát hizonyos fokon elhagyták. A kiindulópont az, hogy az ország minden lakója találja meg az életviszonyainak megfelelő iskolát." FINÁCZY 1927. 328. A dualizmus kori középoktatásban Mazsu János hasonló kettősséget (két funkcionális egységet) mutat ki. MAZSU 1980. 295—298.
