Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gizmáziumban

lálását és felfrissítését a parasztságnak, ennek a nagy társadalmi energiarezervoárnak fiaiból éppen a magyar középiskola vitte végbe." A szerző az eddig idézett állításaiban a gimnázium társadalmi szerepét rendi kategóriák szerint értékeli, de kitér a jelenség olyan vonásaira is, amelyek ebben a keretben nem igazán értelmezhető. „Esetleg néhány gimnáziumi osztály elvégzése után került az ifjú az iparos műhelybe. így a deákiskola alsó osztályai sokhelyütt tele voltak inasjelöltekkel. Ha ezeknek sikerült a hat diákosztályt elvégezni, akkor már rösteltek a durva inaskodás árán iparosok lenni s inkább a papi, sebészi de főkép jogi pályára léptek." ,A gimnázium a kisvárosban úgyszólván az iparos inasiskolák pótléka volt." Végül a korszak gimnáziuma által közvetített tudás és az iskola által kialakított készségek társadalmi értékét, érvényességét minősíti: „Az iskola deák nyelvre megtanított ugyan, de sem mélyebb történeti, sem természettudományi műveltséget nem közvetített. Azok, akik belőle kikerültek úgyis túlnyomóan jogászok lettek, ezeknek pedig elsősorban a deák retorikára és a törvénykönyv deák műnyelvére volt szükségük. (. . .) A puszta retorikai művelődési eszmény már súlyos kritika tárgya." „Az is igaz azonban, hogy ez a táblabírói műveltség, ha arányosan is de mégis „befejezett" volt. A gimnáziumi műveltséget rendszerint betetőző jogi tudás alig terjedt túl Verbőczy Hármas-könyvén s az ezzel fölnevelt közéleti tevékenység jórészt kimerült az alkotmány sáncain való őrködésben, a megyegyűléseken elhangzó sérelmi szónoklatokban. A gimnázium nem igen adta meg túlnyomóan reproduktív, memorizáltató természeténél fogva azt a szellemi készséget, mely minden igazi műveltség legfontosabb jegye és feltétele: az állandó belső ösztönzést a továbbművelődésre." A másik szerző Fallenbüch Zoltán a diákság megélhetésének kérdését vizsgálva a 18. századi Magyarországon, e jelenség elemzésének lezárásaként a 19. sz gimnáziumi oktatásra vonatkozóan számunkra igen fontos hipotézist fogalmaz meg:

7 „Bizonyára hatott a felső népiskolák a „normális iskolák" színvonalának emelkedése is. Ezzel együtt járt, hogy a gimnázium egyre inkább a rohamosan fejlődő egyetemi látogatottság előkészítő iskolájává lett, vagy pedig a hivatalnok utánpótlást biztosító intézménnyé. (. . .) Kétségtelen a másik oldalon, hogy az elemi, alapfokú anyanyelvi iskola színvonala megjavult és a „normális iskola" a gyakorlati életre készít elő. így a gimnáziumba járó latinos műveltséget szerző réteg élesebb osztály- vagy rendi jelleget nyer. A gimnázium a jómódúak, vagyonosabb nemesek és a hozzájuk alkalmazkodni vágyó tehetősebb polgárok fiainak iskolája lett, új területével már nemcsak a korábban nélkülözhetetlen, de most már a mindennapi 7 FALLENBÜCHL 1979. 408—409, 410—411.