Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

I. Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén

Csány a továbbiakban ígéretet tett, hogy a januári nagygyűlés jelentése részletesebben ismerteti majd eredményeiket, gondjaikat. A védegylet mozgalom szervezeti kérdéseiről szólva, Deák Ferenccel együtt azon a véleményen volt, hogy a helyi (városi és városkörnyéki) fiókokat ne központosítsák megyei szinten, azok közvetlenül az országos igazgató tanácsnak legyenek alárendelve, a ,,vidékbeli elnökök" úgy is találkozhatnak egymással a megyegyűléseken. Csány sürgette Kossuthot, mielőbb választ szeretett volna kapni kételyeire, hogy hatni tudjon a kanizsai „körülményekre", mert mint írja: „ezen hely fontos, példája nagy hatású, ezért kétszeres figyelmet érdemei."

204 December 24-én kelt hosszú válaszlevelét Kossuth e szavakkal kezdte: „Isten áldása szállja meg önt, hogy kipótolhatatlan erélyét, s mindazt, mit önben oly rég tisztelünk, nem voná meg a hontól, nem voná meg Zalától. (...) Mivé lennénk, ha azok, kiknek lelkök szintoly erős, s jellemök szilárd, mint szívok nemes, tiszta és hü; veszteglésben hagynák nyugodni azon befolyást, melyet egész vidékekre gyakorolhatnak." Kossuth a továbbiakban részletesen kifejtette véleményét, terveit és aggodalmait a védegylet és az egész nemzet jelenéről, jövőjéről: mélyen kitárulkozott Csány előtt.

205 A baráti levélváltás ismeretében feltételezhető, hogy éppen Kossuth inspirálására jelent meg a Pesti Hírlapban 1845. februárjában egy Kanizsáról szóló tudósítás, amely ismertette a kanizsai védegylet első „eredményeit" is: „A lakosság míveltségi fokát tanúsítja némileg, hogy Kanizsa jóformán első vala, hol a vidéki iparvédegylet még múlt decemb(er) elején alakult. Több boltunkban honi cikkeket vásárolhatunk ,a gyáralapító társaságot kitelhetőleg pártoljuk; kutatjuk a körülményeket: minő gyárok volnának helyben célszerűen létesíthetők. Tartottunk továbbá f(olyó) hó 15-én egy, az egylet által rendezett táncvigalmat az újonnan épített nagyszerű és csinos Zöldfa vendéglő teremében, a 700 körüli vendégek majdnem mindegyike hazai anyagból készülteket is viselt, a némberek honfestett karton ruhákban díszelegtek. Mindezekben nem csekély részt vészen az itteni népes, sok mívelt derék, és gazdag egyénekből álló zsidó közönség. Ök minden jót előmozdítni készek, és remélhetni, hogy a tudós főrabbi és a derék elöljáróság azon községet, mely önerejével egy nagy zsinagógát, egy díszes iskolaházat, betegeket ápoló intézetet, 4 osztálybani taníttatást, énekiskolát, zsidó, ifjakat mesteremberekké képező egyletet és több hasznos intézeteket, mondom önerejével, egykét tized óta létre tudott hozni, jövendőben is minden szép és jó eszmék elfogadására reá bírandja. Hallani, hogy egy gyapot-szövő gyár alakítására az aláirati ív már is telve. Spanyol viasz készítéssel szinte tétetnek kísérletek, és mind ezek zsidó lakosok által." Csány László szerepére utalt a tudósítás befejezése: „Törekvéseink sikerüléOL R 104. II. Csány László Kossuth Lajosnak. Kanizsa, 1844. december 8.; vö: Barta 598—599. o. Csány kanizsai szövetségesei közül kiemelkedik Löw Lipót, a tudós főrabbi, aki a zsidóság magyarosodásának egyik leglelkesebb híve volt. Csány és Zalabéri Horváth János már 1844 tavaszán tisztelettel hallgatták a kanizsai zsinagógában Lőw magyar nyelvű szentbeszédét, és kettejüknek ajánlotta a főrabbi „Jésájás korunk tanítója" című, Budán 1845-ben megjelent kis füzetecskéjét. (OL H 103. 21. cs. Lőw Leopold Csány Lászlóhoz, Nagy-Kanizsán, 1844. április 28. és Szabad György szíves közlése) OL H 103. 21. cs. Kossuth Lajos Csány Lászlónak. Pest, 1844. december 24.; vö: Barta 1952. 599—601. o.