Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

VII. Béres Katalin—Kiss Gábor: Csány László kultusza Zala megyében

vészi tanulmányozás útján Barabás oly mintát rajzolt, hogy Csányi régi ismerősei tökéletesnek nyilváníták."

2 A képet a vármegyeháza közgyűlési termében helyezték el. (Ma a Göcseji Múzeum állandó kiállításán látható.) A vértanú emlékét tehát megörökítették — a következő évtizedek azonban korántsem az általa képviselt harcos, megalkuvást nem tűrő politika jegyében teltek. Az ország az egykori küzdőtárs, Deák Ferenc nevétől volt hangos, aki a „kiegyenlítés nagymestereként" azon fáradozott, hogy Magyarország a Habsburg-birodalomba, a nemesség a polgári társadalomba minél zökkenőmentesebben tudjon beilleszkedni. A kiegyezést követő fellendülés Deákot igazolta — az ő nyomdokain elinduló Szabadelvű Párt 30 évig tudta kezében tartani az ország kormányzását. A lojális magatartás és a vértanúk emlékének ápolása nem mindig volt összeegyeztethető — a milleneumi hangulatban azonban egy emléktáblát elhelyeztek Csány László zalacsányi szülőházának falán.

3 A századfordulóhoz közeledve azonban a 67-es politika mindinkább kifulladt, a sokasodó társadalmi-gazdasági problémáknak egyre kevésbé tudott megfelelni. Az ellenzék aktivitása fokozódott — a haladó erők a liberális szabadkőműves páholyok és a Szociáldemokrata Párt körül gyülekeztek, a konzervatívabbak a Függetlenségi Párt és más, a parlamenti ellenzékhez tartozó pártok mögé sorakoztak fel. Zalaegerszegen, ebben a periférián lévő kisiparos-hivatalnok városban is sokasodni kezdtek a gondok. A lakosság jelentős részét képező kisiparosság ugyanis nem bírta tartani a versenyt a Monarchia nyugati feléből érkező olcsóbb, jobb minőségű és divatosabb áruval — a tönkremenéstől rettegő iparosok körében mind nagyobb visszhangot kapott a függetlenségi párti politika, mely hevesen támadta a kiegyezést, annak a magyar gazdaságot (főleg a hagyományos kisipart) hátrányosan érintő elemeit, (például a vámuniót). Ebbe a környezetbe került 1896-ban, az állami főgimnázium megszervezésekor Borbély György, 36 éves magyar—latin szakos tanár, aki a tordai unitárius gimnáziumot cserélte fel a zalaegerszegivel.''

1 Az aranyosrákosi székely családból származó Borbély rendkívüli egyéniség volt: a reformkori tevékeny, lázasan újítani akaró liberális nemesek későn született utóda. Tanári hivatásának gyakorlása mellett lapot szerkesztett Tordán, s állandó külső munkatársa volt féltucat függetlenségi újságnak. A 48-as hagyományoknak megfelelően a magyar haza, a magyar faj, a magyar értékek megóvását tekintette életcéljául. Néhány évvel Zalaegerszegre kerülése után már a város vezető értelmiségének sorában találjuk. Lelkes agitátora az iparpártolás, a szövetkezeti mozgalom eszméjének, részt vesz minden jószándékú (bár néha igen naiv) akcióban. Elképzeléseinek szolgálatában 17 éven keresztül — 1900 —1917 között — lapot is szerkesztett Magyar Paizs címmel.

5 Ez a lap lett a 2 1868. máj. 23. 3. p. 3 Zala megye. 1897. akt. 9. 4 Életéhez, munkásságához ld.: Mező Ferenc: Tordai Ereős Borbély György. Göcseji Helikon. 3. 31—37. p. Béres Katalin: Zalaegerszegi kisiparosok a századfordulón. Zalai Gyűjtemény. 21. 121—134. p. 3 Bizonyos körök nyomására a harcosan függetlenségi Borbélynak át kellett adnia a szerkesztői széket, ám a lap „spiritus rector"-a továbbra is ő maradt.