Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

VII. Béres Katalin—Kiss Gábor: Csány László kultusza Zala megyében

szócsöve annak a vállalkozásnak is, mely a sok hamvába holt akció után végül is sikerrel járt: ez pedig Csány László alakjának megörökítése, politikusi tevékenységének feltárása, emlékművének elkészíttetése. Csány László szobrának felállítása már a századforduló előtt is felmerült, de az elképzelésből nem lett semmi. 1904-ben azonban a Pesti Hírlap felvetette, hogy állítólag valakik gyűjtöttek a szoborra, de nem tudni, hova lett a pénz. Borbély felfigyelt a hírre és nyomozni kezdett, de nem találta a gyűjtésnek semmi nyomát. A történetet megírta a Magyar Paizsban, és most már ő tett javaslatot a gyűjtésre. Erre Nagykanizsán egy névtelen újságíró (később kiderült, hogy Gáspár Béla) letett 1 koronát a szoboralapra.

0 Látva, hogy a kezdeményezésnek van visszhangja, a Magyar Paizs december 22-i számában megjelent a később még oly sokszor ismétlődő felhívás: Gyűjtsünk a Csány szoborra! A laphoz gyűjtőívet is csatoltak: a szerkesztőség és a kiadóhivatal mindjárt 5 koronát adott.

7 Borbély György meggyőződéséhez és vérmérsékletéhez híven nagy energiával vetette bele magát a szervezésbe. Az akcióhoz kedvező légkört teremtett az egyre inkább kibontakozó kormányzati válság, a Szabadelvű Párt bukása, a darabont-kormányt fogadó vármegyei ellenállás. Csány László alakjában Borbély e függetlenségi (értsd az abszolutizmusnak ellenálló) eszme bajnokát akarta láttatni. Több írásában egyenesen a csaknem szentként tisztelt Deák Ferenc elé helyezte: .Csány László nagyobb, tisztább és nekünk magyaroknak szentebb eszmét szolgált, mint Deák Ferencz. Ez az eszme is megérdemli, hogy legalább vármegyéje emléket állítson róla" — írta 1905 szeptemberében.

8 Az agitáció ebben a hazafiasán felbuzdult légkörben nem is maradt hatás nélkül: előbb lassan, aztán egyre biztosabban jönni kezdtek az adományok. Az első nagyobb összeget, száz koronát Eitner Zsigmond képviselő küldte 1905 januárjában. Borbély persze nem elégedett meg a gyűjtési felhívás monoton ismételgetésével — egy reklámszakembert megszégyenítő alapossággal kezdett neki a közönség megdolgozásának. Célzott felhívásokat bocsátott ki a pedagógusokhoz, az iparosit jósághoz, asztaltársaságokhoz, honleányokhoz; lankadatlanul méltatta Csány László érdemeit és újra meg újra felhívta a figyelmet arra, hogy már megint olyan alkalom (pl. március 15-e) közeledik, amely jó alkalom a gyűjtésre. Nóvák Mihály tanító segítségével (aki ekkoriban írta könyvét a Zala megyeiek szabadságharcbeli szerepléséről) később pedig már saját kutatásai alapján újabb és újabb dokumentumokat, visszaemlékezéseket tett közzé lapjában Csány Lászlóról. Megszólaltatta a még élő kortársakat is, akik nemcsak emlékeiket mondták el, hanem többek között hozzászóltak Csány újabban felbukkant arcképének hitelességéhez is, mely az 1906-ban megjelent emlékkönyv borítóját díszítette.

9 (Borbély ugyan6 Magyar Paizs (MP) 1907. márc. 7. 3. p. 7 MP 1904. dec. 22. 8 MP 1905. szept. 21. 4. p. 9 MP 1906. szept. 27. 2. p. Nagy Károly és paliny Inkey Károly hiteltelennek minősítették. Ugyankkor Inkey megemlékezett egy, még a 40-es évek elején Zalaegerszegen készült „fényesfekete papíron kimetszett Silouette"-ről, mely szerinte „dicső vértanúnknak legjobb arcképe". A kép hollétéről nem volt tudomása.