Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

V. Varsányi Péter István: A Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyiminisztere (1849. május—augusztus)

összegzés Miniszterrel szemben — s ez alól Csány László sem lehet kivétel — általában kettős követelményt szokás támasztani: mindenekelőtt politikai szilárdságot, elkötelezettséget és szakmai hozzáértést. Az utóbbihoz a fentiekben láttunk némi adalékot, most az előbbire szeretnénk figyelmünket fordítani. Ehhez viszont egy kis kitérőt kell tennünk. Emlékirataiban a volt „hadügyér", Mészáros Lázár 1848—49 magyar politikusait több osztályba sorolta. A negyedik csoportba kerültek azok az anyaországi magyarok, ,,.. .kik mivel magyarok, hónuknak nyelvbeli törvényes és diplomatiai elsőségén kívül minden jogot, igazat s szabadalmat a más fajokkal becsületesen megosztani akartak". Ez eddig érthető és világos; de nem tudjuk, mit kezdjünk a jellemzés folytatásával: „. . .hanem az osztrák kapocs fentartása mellett, ennek minden jog- és törvényszerű követeléseinek örömest megfelelendők" (Széchenyi István, Deák Ferenc, Horváth Mihály, Batthyány Kázmér, Batthyány Lajos mellett itt találunk Csány László nevére is).

132 A császári-királyi kormányzathoz fűződő viszonyára Csánynak Kossuthoz április 26-án írt levélrészlete félreérthetetlenül utal: „... csak soha többet osztrák uralkodót; én az ördögöt magát is készebb vagyok elfogadni, de ha mézeskaláccsal csalogat is a német, inkább a világból fogok kibújdosni, mint uralkodása alatt élni".

133 Szerintünk az ilyen felfogásnak is köszönhető, hogy miniszterei kiválasztásában Kossuth rá is gondolt. „Nem volt az a nagyformátumú államférfiú" — írta a Századok említett cikkében Barta István —, aki döntő hatást gyakorolhatott volna a szabadságharc menetére. Ö a történelem szereplőinek olyan csoportjához tartozott, akik a „helyesnek tartott út" szolgálatával, az „elhivatott vezér" szándékainak erélyes és önfeláldozó megvalósításával támogatták „nemzetünk és a haladás ügyét".

134 Nyilvánvaló, hogy minden társadalomban, annak adott korszakában nemcsak nagy történelmi személyiségek („elhivatott vezérek") vannak, hanem másod- és harmadvonalbeli politikusok, a hétköznapok szürke munkáját elvégző munkatársak is (a tömegbázisról nem is beszélve). A történeti kutatás reflektorát érdemes rájuk is irányítani (Csányhoz egyébként sem volt kegyes a történetírás: az utókor alig, vagy igen keveset tud róla, az első mártírok egyikéről). Ha Csány László miniszter személyisége nincs is egy szinten Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Széchenyi István, Szemere Bertalan vagy Görgey Artúr nagyságával, akkor is a forradalom és szabadságharc vezető garnitúrájához tartozott (büntetést is így mértek ki rá!). Ha viszont Csány és Görgey viszonyáról írottakat akarjuk összefoglalni vagy értékelni, nem tekinthetjük elhanyagolhatónak a kor- és harcostárs Mészáros Lázár véleményét : „Görgey, mint láttuk, megbuktatta Kossuthot, s ebben még Csányitól is segíttetett, ki a végpillanatban régi barátjától, Kossuthtól új barátjához, Görgeyhez ment át"

135 (a kép teljességéhez csupán any132 Mészáros L. : Eszmék és jellemrajzok az 1848—49. forradalom eseményei- és szereplőiről. Közrebocsátja Szokoly Viktor. Athaeneum K. Bp. 1871. 40. 133 KLÖM XV. 126. 134 Idézett cikk 678—679. 135 Mészáros L.: i. m. II. 376.