Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

V. Varsányi Péter István: A Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyiminisztere (1849. május—augusztus)

Csányt lebeszélte annak továbbításáról.

80 Elküldött azonban egy másik — bizonyára higgadtabb állapotban írt — levelet, amelyben a haza iránti kötelességre apellálva kérte a tábornokot, hogy ne engedje elszakítani magát „attól a szövetségtől", amellyel a haza tönkremenetelét volna hivatva megakadályozni.

87 Steier Lajos (1885—1938) újság- és történetíró úgy vélekedett, hogy Görgey első, ellentmondást tartalmazó levele után nem Csánynak és Mészárosnak kellett volna Komáromba utaznia, hanem Kossuthnak. A meglepő jelenséget, hogy Görgey olyan simán aláveti magát a terveivel ellenkező határozatnak, azzal a tisztelettel és becsüléssel véli megmagyarázni, amelyet a tábornok Csány és Aulich iránt érzett.

88 Barta István elismeri, hogy Görgey ígéretének kicsikarása, már ami az engedelmességre vonatkozott, Csány érdeme; befolyásának értékét nem csökkenti az a körülmény sem, hogy ,,. . .Görgey később mégsem hajtotta végre''. Ezzel tovább mélyítette a Kossuth és Görgey közötti szakadékot.

80 2. A fővezérség kérdése A szabaddá lett Pesten 1849. július 2-án nyílt meg az országgyűlés első (és egyben utolsó) tanácskozása. Az ,.ügyek szigorú állapotáról" értesülve a képviselők elfogadták a Szegedre költözés kormányindítványát. Horváth Mihály püspök visszaemlékezése szerint ha nem is olyan hanyatt-homlok sietséggel, mint az év első napjaiban, de megindult az áradat Buda-Pestről az új „fővárosba", Szegedre.

90 A július 5-i tanácskozáson Csány bizalmasan félrevonta Klapkát. Ö maga már öreg — mondta az 59 éves miniszter —, de ha Pestet másodszor is fel kell adni, ,,. . .másodszor is utolsó akar lenni a menekülők között".

91 Az áttelepítést a had- és pénzügyi intézmények elszállításával kezdték; maga Kossuth július 5-én utazott Ceglédre. Pest és Cegléd között folyton (éjjel-nappal) közlekedő vonatok szállították az állami irattárakat, hadikészletet, polgári személyeket, katonaságot. A minisztériumok hivatalnokait bizonytalan időre szabadságolták, háromhavi illetmény-előleggel. Mindegyik miniszter csak a legnélkülözhetetlenebb tisztviselőt vitte magával, minden rendfokozatból — önként vállalkozás útján — egyet-egyet.

02 Pesten csak Csány László, Duschek Ferenc, Batthyány Kázmér és Vukovics Sebő maradt. A miniszteri tanácskozásokat még a fővárosban, Csány lakásán tartották, ahová időnként Ceglédről járt Kossuth vissza. Csány találóan jellemezte ezt ^Vukovics Sebő: Visszaemlékezései 1849-re. Sajtó alá rend.: Katona Tamás. Magyar Helikon, Bp. 1982. 142—143. 87 Klapka Gy.: i. m. 165. 88

Steier Lajos: Haynau és Paskievics. Ismeretlen adalékok az 1848—49-iki szabadságharc történetéhez. Bp. é. n. I. 87—88. 8!) Barta I.: id. cikk 682. 1,0 Horváth M.: i. m. III. 319. 01 Klapka Gy.: i. m. 164—165. 9-Ábrányi Kornél: Komáromtól Világosig — 1848—49-i emlékirataimból. In: Elmúlt idők emlékeiből. Összeállította Korányi Sándor. Egyetemi Nyomda, Bp. én. n. 84.