Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
V. Varsányi Péter István: A Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyiminisztere (1849. május—augusztus)
a szituációt: most már három kormánya is van az országnak. Kossuth Cegléden, Görgey Komáromban és a minisztérium Pesten. Az első és a harmadik között mind gyakoribbak lettek a súrlódások. A miniszterek (például Vukovics) mellőzöttségre panaszkodtak; Csány pedig a „felelős miniszter neve alatt" nem akart báb gyanánt néző lenni; ha a kormányzónak diktatúrára van szüksége — vélekedett —, ám oszlassa fel a kormányt. 93 Csány László — a Klapkának tett ígéretéhez híven — utolsóként hagyta el Pest-Budát (a többi miniszter július 8-án utazott Kossuth után). A szakadatlanul betegeskedő Csányra maradt az államvagyon hátrahagyott részének elszállítása; de még arra is tudott időt szakítani, hogy a kormányzó üres lakásából az ott felejtett fontos iratokat (például ami a sereg létszámának részletes kimutatását tartalmazta) magához vegye; 94 vagy egyengesse Bónis Sámuel, Ábrányi Kornél útját a Komáromba állomásozó Görgey táborába. Ceglédről Vácig még vonaton lehetett utazni, de aki onnan és akkor tovább akart jutni, az, „. . .kivált ha magyar állami személy volt, fontos okmányokkal elátva, bátran megcsinálhatta elébb a végrendeletét". Csány akkor éppen azzal volt elfoglalva, hogy — Kossuthhoz csatlakozandó — magával vigye Ceglédre a vasúti kocsikat és mozdonyokat, majd felszedje a síneket. Még kirendelt egy mozdonyt a kormányzó utasítását vivő Bónisnak, majd ő is elhagyta Pestet. 95 Volt egy probléma, amely megoldásának erőfeszítései áthúzódtak a régi fővárosból az átmeneti újba. Ez pedig a fővezérség kérdése volt. A minisztertanács június 29-i döntése, illetve Görgey ellenszegülése után fészkelte be magát Kossuth fejébe — legalábbis Vukovics szavaival — az a „szerencsétlen gondolat", hogy át kell vennie a sereg fővezérletét. 96 A minisztertanács ezt, a szerencsésnek valóban nem mondható ötletet, hidegen fogadta. Csak Csány próbált megbarátkozni a gondolattal, ő is inkább taktikai megokolásból. Amint említettük, meglehetősen közel állt Görgey Artúrhoz, más fővezér kinevezésének gondolatával nem nagyon tudott megbarátkozni. Esetleg közbülső, áthidaló megoldásnak látszott Kossuth (ön)kinevezésének változata. Szerintünk ez adta kezébe a tollat, hogy közölje véleményét a kormányzóval. A levél július 9-én kelt Pesten, amikor a kormány tagjai közül egyedül maradt a kiürített városban. „Most engedje meg a kormányzó úr, hogy egy őszinte komoly szót válthassak" — írta Csány László. Kossuth a legutóbbi miniszteri tanácskozáson — a katonai vezetők engedetlensége következtében — említette, hogy maga akar fővezér lenni, tanácsosok támogatásával. Csány akkor beleegyezően nyilatkozott, most pedig ,,. . .azt életbeléptetni minden zavarok és félreértések elkerülésére múlhatatlanul szükségesnek" tartja. Ezzel annak biztosítékát látja, hogy a „hadi operátiókra nézve" a kormány soha nem kerül ellentétbe a vezérrel. Szerinte ugyanis sokkal nagyobb a veszély annál, semhogy az „ingatag vezérség" tovább fennmaradhasson. Javaslatot is tesz a katonai tanácsosok személyére, ámbár ismerve azok felfogását, egymáshoz és Görgeyhez fűződő viszonyát, nehezen tudjuk elképzelni áldásos 03 Vukovics S.: i. m. 150. 94 Mészáros L. : i. m. II. 288. 95 Ábrányi K.: i. m. 85—86. 9Ü Vukovics S.: i. m. 145.
