Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)
Csány Sánthát. „Ezekkel a katonákkal kívüled és kívülem csak Isten boldogul. Az a becsületes Sántha zarándi kormánybiztos lemondott, Csutak őrnagy folytonos bántalmait nem tűrhetvén — lemondását el nem fogadtam — és Csutak ellen más egyéb kiszökései miatt is vegyes vizsgálatot szorgoltam már a hadügyminisztériumnál*' — panaszolta Csány május 2-án Kossuthnak. Ugyanebben a levélben aggódva írta: „Az oláhokra egyrészről vadászat tétetik — másrészt barátságos meghívás a törvényes ösvényre." 87 Ugyanezen a napon Drágos is jelentette Kossuthnak, hogy a román felkelők vezetőivel, elsősorban Avram láncúval való tárgyalásai jól haladnak. Kívánatosnak tartotta, hogy a tárgyalások idejére Kossuth rendeljen el fegyverszünetet, mert ha azalatt, amíg ő a románok között tartózkodik, a magyar csapatok támadást intéznének a felkelők ellen, ő bizonyára áldozatul esik az amúgy is gyanakvásra hajló román légionáriusok dühének. Kossuth ezt az ésszerű javaslatot, talán a tavaszi hadjárat mámorában, sajnos elutasította, sőt a hadügyminisztériumot sürgette, hogy adjon ki erélyes támadási intézkedéseket. Csutaknak ezekben a napokban Debrecenbe kellett mennie, hogy eljárását igazolja. A dandár élére átmenetileg Hatvani Imre szabadcsapatbeli őrnagy — korábban váltóhamisító debreceni ügyvéd — került. Ez az ember szabadcsapatát úgy fegyverezte fel, hogy Vasvári nevét hamisítva a Rákóczi szabadcsapat raktárát dézsmálta meg. (Vasvári fel is jelentette érte.) 1849. május 6-án, a hadügyminisztérium tilalma és Drágos könyörgése ellenére bevonult Abrudbányára, és két román prefektust el is fogatott. Iancu május 9én támadott. Hatvani megszégyenítő vereséget szenvedett, Abrudbánya és Verespatak magyar bányászlakosága pedig a derék Drágossal együtt vértanúhalált halt. így aztán, bármilyen elérhetőnek tetszett is a megegyezés Csány utolsó erdélyi napjaiban, Hatvani aljas és ostoba támadása hónapokra lehetetlenné tett minden magyar—román közeledést. A Hatvaninak május 11-én elküldölt újabb Kossuth-levél, benne a híres kitétellel: „a kívánt fegyverszünet vagy alku létesítése ürügye alatt a hadjárást semmi szín alatt fel ne tartóztassa — már a román felkelők kezébe került. 88 Erősen lekötötte Csányt április második felében az április 14-»i függetlenségi határozatra Debrecenbe küldendő hódoló nyilatkozatok összeszedése. Kossuth ugyanis politikai szempontból •— nem utolsó sorban a még mindig várakozó áláspontos levő nyugati hatalmak meggyőzésére — fontosnak tartotta, hogy minél több ilyen nyilatkozat jusson el hozzá. „Méltóztassál sikeres lépéseket tenni, hogy minden juriszdikciók ne csak elfogadják ezen függetlenségi nyilatkozványt, hanem hogy adresszeket is írjanak hozzám, melyben az ország határozata iránti örömüket kijelentsék, annak fenntartására hűségüket, áldozatkészségüket felajánlják a hazának, és (azt hiszem, te nem magyarázod balra, hanem hazai szükségnek lenni elismered) kormányzóságom iránti bizalmukat kijelentsék. Eszközölj, kérlek hasonlót mindenekfelett a hadseregnél is. Ennek nagy momentuma volna. Ez most a fő — a legsürgetőbb teendő.'' 89 Csány tökéletesen szolidáris volt Kosuthtal, legjobb tehetsé87 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. május 2. OL H 2. OHB 1849:6576. 88 Közli KLÖM XV. 273—274. 89 Kossuth — Csány. Debrecen. 1849. április 20. OL II 103. Közli KLÖM XV. 65— 68.
