Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

elég időt: nemcsak azzal állt elő, hogy Kossuth minden jövendő erdélyi tervét a székelyekre alapozza, hanem azzal is, hogy személyesen keresse fel a Székelyföldet. ,,Ha körüled leszek, erre többször foglak emlékeztetni, mert higgyed, lényeges dolog" — írta.

83 Április végén egyre fontosabbá vált a román kérdés megoldása. A családjaikkal a havasokra felszoruló román felkelőket egyre jobban elcsigázta az éhség, egyre inkább hajlottak a megbékélésre. Az Erdélyi Érchegységet körülvevő magyar önkéntes és szabadcsapatok jó és rossz értelemben egyaránt megtették a magukét. Változatlanul a zsákmányt keresve portyáztak, semmivel sem voltak kíméletesebbek ellenfeleiknél — de nélkülük sem a havasok cernírozása, sem a kolozsvár—nagyváradi út biztosítása nem lett volna elképzelhető. ,,Vajha ezeket az élhetetlen önkényteseket elereszthetném, nincs nap, hogy borzasztó excesszusokat ne tegyenek — legújabban Berkest felégették és sokakat legyilkoltak állítván, hogy lövésekkel fogadtattak — két századossal pert indított Kemény Farkas" — panaszolta Csány április 27-i jelentésében.

8

'

1 De éppen ezekben a napokban hirtelen lehetségesnek tetszett a megegyezés. Drágos János, a debreceni országgyűlés román nemzetiségű képviselője, aki Kossuth megbízásából sokat tett a román papság megélhetésének biztosítására, ajánlkozott rá, hogy kísérletet tesz Avram Iancu és prefektustársai megbékítésére. Kossuth már április 14-én megírta Csánynak: ,,Őszintén megvallom, miképp szívem vérzik e szerencsétlen népet még tovább is az osztrák intrikák eszközeinek tudni." Drágos ekkor még csak nagyon általános megbízatást kapott, hogy ..az oláh ajkú nép vezetőivel, tekintélyesebb tagjaival, s ha a körülmények akkint alakulnának, magával a néppel is értekezésbe bocsátkozzék, s őket a békés útra visszavezetni céljának tekintse".

85 Részletesebben megírta a tárgyalási feltételeket Kossuth április 26-án, és a felhatalmazás szövegét — feltehetően a levél másolatát — Csánynak is megküldte.

86 A Zaránd vármegyében álló gyenge dandár parancsnoka, Csutak Kálmán honvéd őrnagy módot talált rá, hogy összeköttetésbe léphessen Avram láncúval. Indokoltnak látszott tehát, hogy Drágos ebből az irányból, Abrudbánya felől kíséreljen meg eljutni a havasok közé. Csutak biztosította róla, hogy a tárgyalások idejére hallgatólagos fegyvernyugvást rendel el. Az őrnagy erélyes, de nehezen kezelhető ember volt, nem állt távol tőle a gondolat, hogy havasi hadjáratát némiképp a maga egyéni hasznára vezesse. Ez a törekvése azonban nem volt összeegyeztethető Zaránd vármegye kormánybiztosának, az ugyancsak erélyes, ugyancsak nehezen kezelhető és ugyancsak a saját zsebére dolgozó Sántha Györgynek hasonló törekvéseivel. Mindketten szaporán küldözték a feljelentő leveleket a másik ellen. A katonai vezetés, tehát Bem természetesen Csutakot támogatta; a polgári, tehát 3 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. április 27. OL H 2. OHB 1849:6326. 4 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. április 27. OL H 2. OHB 1849:6326. 5 Kossuth — Csány. Debrecen, 1849. április 14. OL H 2. OHB 1849:5582. Közli KLÖM XIV. 889—890. 6 Kossuth — Drágos János. Debrecen, 1849. április 26. OL H 2. OHB 1849:6576. Arról, hogy ez az irat eredeti fogalmazvány-e, eredeti tisztázat-e vagy csak egyszerű másolat, élénk vita folyt Varga János és Spira György közt.