Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)
helyezte; a kincstári hivatalokat, a főpostahivatalt, a tartományi főbizottságot és a tartományi főpénztárhivatalt áthelyezte Kolozsvárra; befejezésül elrendelte, hogy: „A lottéria pedig, mint a legszegényebb néposztályt zsaroló és erkölcsrontó kártékony intézet ezennel mindenkorra megszüntetik. Egyedül a már történt betételek tekintetéből még egy utolsó húzás engedélyeztetik." 55 Mire Csány Nagyszebenbe ért, Bem már messze járt. Március 16-án a Vöröstornyi-szoroson kiűzte a volt szebeni ellenséget Havasalföldre; március 18-án Feketehalomnál megverte Puchner volt hadtestét; március 20-án bevonult Brassóba; március 21-én pedig a Tömösi-szoroson kikergette az osztrák—orosz erőket Erdélyből. A dévai fellegvár, a gyulafehérvári vár és az Erdélyi Érchegység román táborainak területe kivételével egész Erdély magyar kézre került. Bem március 24-e, egy egynapos székelyföldi kirándulás után visszatért Nagyszebenbe, mégegyszer orrára koppintott a Vöröstoronyiszorosban Szkarjatyin orosz ezredes csapatainak, és megkezdte a felkészülést az Erdélyből a Temesköz felé indítandó hadműveletre. Csány éppen akkor ment át Brassóba, amikor Bem visszatért onnan. Olvasnia kellett a tábornok március 21-i brassói kiáltványát, amely megint csak bűnbocsánattal kecsegtette Erdély minden rendű és rangú lakosait. ,, A magyar igazgatás, mely az alkotmányos valódi szabadságot akarja, mely minden múltakat béke kedvéért örömmel felejt, és amely az elvakított néppel soha háborút nem folytatott, azt óhajtja, hogy a különböző nemzetiségek az egyformaság élvezete által a testvériségben egyesüljenek, hogy minden állományi polgárok szokott foglalatosságok mellé visszatérjenek, hogy az ország rövid időn maga mély sebeiből a béke s polgári szabadság áldásai közt felüdülhessen." 56 Csány megint csak kénytelen volt tudomásul venni a Bem elrendelte brassói tisztújítás eredményét. Csak annyi elégtételt vett magának, hogy rendeletében kimondta: „Igyekezni fogok, hogy az új választás mielőbb életbe lehessen léptetni, mert ezáltal a törvény értelmébeni választási jogot a polgárok szegényebb összege is gyakorolandja, s éppen e polgárok összes osztályára nézve adott engedélyben rejlik a törvény jótékonysága." 5 ' A nemzetiségi kérdés megítélésében tehát továbbra is eltért Bem álláspontja Kossuthétól és a Kossuth utasításait mindenben hűségesen végrehajtó Csányétöl. Azt azonban gyorsan felfogta Csány, hogy a Szászföldön a szigorú szavak untig elegendők — nem kell szigorú tettekkel erősíteni őket. A szász kérdés megoldása minden más kérdést háttérbe szorított ezekben a március végi napokban. Csány maga kénytelen volt Berdére hagyni Kolozsvárt s az egy pillanatnyi nyugalmat sem engedő pénzügyek irányítását. Jelképesen sem nagyon foglalkozhatott azzal a bizottsággal, amelyet Kossuth elképzelései szerint állított fel az úrbéri kárpótlás kérdéseinek rendezésére. Ennek a bizottságnak Béldi Ferenc gróf volt az elnöke, négy tagja pedig Weér Farkas, Simó Károly, Dongó László és Öcsvay Ferenc. 58 A bizottság miatt, no és azért a tényért, hogy egyes debreceni urak tiltakozása ellenéCsány rendelete. Nagyszeben, 1849. március 23. Közli Kővári i. m. 161—163. Bem kiáltványa. Brassó, 1849. március 21. Közli Kővári i. m. 159—160. Csány rendelete. Brassó, 1849. március 30. Közli Kővári i. m. 163—164. Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. március 10. körül OL H 2. OHB 1849:3391.
