Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

re Lázár Mihályt alkalmazta futárjául,

59 az az igaztalan vád fogalmazódott meg Csány ellen, hogy Erdélyben „egy lefőzött büdös arisztokráciától" vétette magát körül.'

10 Érdekes, hogy Csány hasonló arisztokrata-rokonszenvvel vádolta Bemet: „Iszonyú, arisztokrata, kegyosztó — szeszélyből, környezve Erdély mágnásaitul."?

1 Nagyszeben — Kolozsvár — Debrecen (1849. április—május) Mindaz, amit Kossuth 1849. január 27-én utasításként összefoglalt Csány számára, március végéig csak töredékesen volt megvalósítható. 1849 áprilisának elejére azonban gyakorlatilag egész Erdélyt sikerült visszahódítani. Mindössze a gyulafehérvári erőd, a dévai kis fellegvár és az Erdélyi Érchegységnek a román felkelők által szívósan védett részei voltak még mindig ellenséges kézen. Bem erdélyi diadalútját hamarosan nyomon követte a déli hadszíntéren Perczel, majd a főhadszíntéren Görgey győzelemsorozata. Az új katonai tervekben Erdélynek nem jutott komoly szerep. Bemnek ki kellett volna vonulnia a Bánságba, sőt az elgondolások szerint onnan is tovább, Buda vagy Fiume felé; Czetznek pedig, aki jobb híján Bem helyettese és utódja lett, el kellett volna torlaszolnia a szorosokat, és nekilátnia a katonák, fegyverek és lőszer teremtésének. Kossuth mindenesetre elérkezettnek látta az időt Erdély elavult intézményrendszerének végleges felszámolására, a magyarországi korszerű polgári intézményekbe való beolvasztására. Mindenekelőtt igyekezett Csány helyzetét minél jobban megerősíteni. Március 23-án levelet írt Bemnek, hosszasan ecsetelte benne a katonai tennivalókat, majd — a lehető legudvariasabb mezbe bújtatva — előhozta a közigazgatási teendőket is. „Ami Erdély viszonyait illeti, már többször volt szerencsém fölemlíteni, hogy ezek az ő lényeges öszszefüggésökben oly sajátságosak, miszerint még nekem is — pedig és magyar vagyok — rendkívül nehéz csak némileg is tájékoznom magamat e vagy ama rendszabály célszerűsége iránt. Ezért kérem önt, altábornagy úr, hogy dicsőséges, de terhes győzelmi útjában a szervezési munkálatokkal ne fárassza magát. — A tért, melyet ön elfoglal, használja fel az ön seregének nagyobbítására, felruházására, felfegyverzésére, lovakkal ellátására, élelmezésére stb. — és előre az ön győzelmi pályáján — a polgári szervezés s a közigazgatási ügyek háládatlan fáradalmait engedje ön át Csány kormánybiztos úrnak." És: ..Ezért ismételve kérnem kell az altábornagy urat, kímélje meg magát — az ön roppant fáradalmai mellett — a polgári közigazgatás eme kellemetlen és dicstelen munkájától — hagyja ezt reánk, kisebb emberekre — minden pillanatért kár, melyet ön erre fordít — azonkívül egész Magyarország viszonylatait tekintetbe kell venni — melyeket önnek lehetetlen mind ismernie. Az unió puszt:. szó, az uniónak az ön győzelme és az alapszervezet által 50 Csány — Kossuth. Dés, 1849. február 23. OL H 2. OHB 1849:2592. 110 Pap Zsigmond (Sigismund Pop) a Democratiea című román nyelvű magyar kormánylap első számában, 1849 júniusában fogalmazta meg ezt a vádat. Hivatkozik rá Szemere Bertalan — Kossuth. Budapest, 1849. június 26. OL H 2. OHB 1849:8605. Mellette a román lap, valamint vezércikkének magyar fordítása. ül Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. április 12. OL H 2. OHB 1849:6062.