Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Horváth D. Tamás: Lichtenvolner Ferenc keszthelyi ácsmester családja és gazdálkodása a XIX. század első felében
A család beilleszkedése és felemelkedése A Lichtenvolner család három nemzedékéről megállapítható, hogy a négy nagyszülő mindegyike külhonban született a XVIII. század közepén és mind a négyen Keszthelyen hunytak el. A dolgozatban legalaposabban tárgyalt második generációból a férj külföldön született, de még gyermekkorában került Keszthelyre, a feleség pedig már itt is született. Gyermekeik élete pedig egyértelműen a dunántúli mezővároshoz kötődött. Lichtenvolner Ferenc és felesége halálának idejére, 1847-re a háztartásban élők száma megcsappant. A négy felnőtt kort megért gyermek közül két lány férjhez ment. Vilhelmina 18 éves korában, 1828-ban házasodott össze EisenbartrT Károllyal Keszthelyen. A szülők halálakor már több gyermekük volt. Az utolsószülött Terézia ugyancsak 18 éves korában, 1841-ben ment férjhez Keszthelyen Rezer Józsefhez. A nevek alapján ítélve a vők ugyancsak a keszthelyi német etnikumhoz tartoztak. A hagyatéki árverés vevői között egyébként mind a négyüket megtalálhattuk. A legidősebb gyermek, Anna nem ment férjhez. Halálukig szüleivel élt. Julius, aki szülei halálakor 26 éves vo'lt, az 1841—1844 közötti vándorévektől eltekintve, mindvégig szüleivel élt, és 1847-ben még nőtlen legényember volt. Az 1847. évi adóösszeírás szerint a háztartáshoz egy állandó szolgálólány is tartozott. Tehát a szülők halálának évében a háztartás öt főből állt. Az árverés vevői között a szülőkkel együtt élő gyerekek is szerepeltek. A leltár ugyancsak a vevők között említ még egy Lichtenvolner Lórit, Máriát és Paulinát. Személyüket nem sikerült azonosítanunk. A Lichtenvolner család férfiágán mindhárom generációban apáról fiúra szállt az ácsmesterség — József, Ferenc, Julius volt a sorrend. Mindhárman mesterségük jeles képviselői voltak, amire abból is következtethetünk, hogy Lichtenvolner József röviddel Keszthelyre kerülése után, 1789-ben már városi esküdtként tanúskodott Nagy Imre szijjártó hagyatékának becsűjénél. 10 Lichtenvolner József fiai közül a dolgozatban tárgyalt Ferenc ácsmesterként ugyancsak városi esküdt lett, amit dokumentálni ugyan csak az 1S35'35. évi időszakra tudunk, de ez nem zárja ki azt, hogy korábban is nem tölthette volna be ezt a tisztséget. Az eddig nem említett másik fiú, Lichtenvolner György lakatosmester ugyancsak betöltötte a városi esküdti tisztet, dokumentálhatóan az 1935 36. és az 1839/40. években. A két testvér tehát egyidejűleg is szerepelt a városi tisztségviselők között, feltételezhetően etnikai csoportjuk képviselőiként. Lichtenvolner György lakatosmester személye azért is jelentős a családtörténetben, mert ő az első, s a dolgozatban említettek közül az egyetlen, akinek házassága etnikai csoportján kívül köttetett. Ugyanis 1809. február 11-én Keszthelyen azt a Csák Rozáliát vette feleségül, akinek apja, Csák Antal a mezőváros nemesi communitasának esküdtje volt. Nagy Imre szijjártó hagyatékának becsüje, Keszthely, 1789. november 21., OL. Festetics család levéltára, Ügyészi hivatal iratai, P 274 R 10.
