Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Horváth D. Tamás: Lichtenvolner Ferenc keszthelyi ácsmester családja és gazdálkodása a XIX. század első felében
lanvásárlással létrejött gazdaság már a sajátos kettős megélhetési forrásra támaszkodó mezővárosi iparosréteg tagjainak jellemzője. S ettől kezdve a fogatok nemcsak az ácsmesterség szállítási szükségleteit szolgálták, hanem az egymástól távolabb eső parcellák megművelését és összeköttetésüket a városi házzal. Az ingatlanvásárlással létrejött gazdaság nagysága, bonyolultsága, szerteágazó volta, valamint az iparűzés emelletti fennmaradása, s az ácsmester idősödő kora valószínűvé teszik, hogy Lichtenvolner Ferenc ugyan 50 éves kora után is kezében tartotta ezen összetett gazdálkodás szervezését és irányítását, de egyre ritkábban volt látható egy épülő ház tetőzetén, vagy a szőlő nyári kapálásán. A következőkben a leltárban felsoroltak alapján vesszük szemügyre a gazdálkodást. Az ácsmesterség változatlanul fennmarad, ezt igazolja a leltárban szereplő épületfa, deszka és léc, ablakok, zsaluk, föstött ajtók. A faművesség másik ága, az asztalosmesterség sem lehetett teljesen távol álló az ácstól, mert a leltárban „asztallábakról és egy tislérnek való gyaluról" is említést tettek. E csekély utalás viszont azt is magába foglalja, hogy az asztalosmunka csak kiegészítő jellegű lehetett. Az ácsmunka fennmaradására utal az is, hogy a leltárban egy határ nádat és nagyobb mennyiségű cserépzsindelyt is összeírtak. (Mindkettő tetőfedésre szolgál.) A gazdálkodásban ugyanakkor a mezőgazdasági tevékenység jóformán teljes köre is kiépült. Az állatállomány takarmányát biztosították a kaszálók, 5 kisebb darab rét, kettő közülük bükkönyös. A leltárban szerepelt továbbá e Sy takarmánykészítésre használt szecskázó is. A koponári szántó megműveléséhez ugyancsak szükség volt az ökrökre, de a leltárban szereplő eke és borona is itt használtatott. Végül, de nem utolsósorban a legfontosabb agrártevékenység a szőlőművelés volt. Három szőlőbirtokán jelentős termelést folytatott, hiszen a leltár szerint a házbéli, a fölső szőlőbeni és a Mezei szőlőbeni pincékben összesen 480 akónyi bornak elegendő hordó állott, bennük 314 akónyi borral. (A leltárt május 30-án készítették, közel az új szürethez.) A leltárban egyébként sorra megjelentek a szőlőművelés és borászat eszközei — a különböző kapák, metszőkések, héberek, töltikék stb. A borászat teljes vertikumához tartozott a szeszfőzés is. Az egyik hordóban 9 akónyi törkölyt jegyeztek fel és a leltárban szerepelt egy értékes pálinkafőző kazán is. Az ácsmester tulajdonában lévő bor messze meghaladta a háztartás szükségleteit. Forrásunk nem utal arra, hogy Lichtenvolner Ferenc borral is kereskedett volna, de a háznál lévő mennyiség alapján nem indokolatlan ez a feltételezésünk. Egyéb forrásokból pedig azt tudjuk, hogy az 1820-as évektől soproni kereskedők vásároltak Keszthelyen bort, azaz helybe jöttek érte. Tehát az ácsmester gazdálkodásból származó bevételei közül eddig két forrást említettünk: az iparos munkából és a boreladásból származókat. Harmadik bevételi forrásként említhetjük a kamatra történő készpénz-kihelyezést, amiről a leltár elején szereplő adóslevelek tanúskodnak. A szántóföldi termelés jobbára a háztartásban élők élelmiszer-szükségletét, a kaszálók pedig az állatállomány takarmányigényét biztosították.
